Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma
A NEM-KERESZTYÉN VALLÁSOK MINT KERESZTYÉN TEOLÓGIAI... Küng. Majd leszögezi: Nem marad számunkra más, mint elismerni, hogy az üdvösség lehetőségének ott is adva kell lennie, ahol Krisztusról (legalább is explicite) nem tudnak, s így tudatosan nem is követhetik őt és az ő üdv-útját. Ugyanezen problémával kapcsolatosan a vallások kérdésének témája által megragadott neves protestáns egyház- és dogmatörténész, Emst Benz még szenvedélyesebb és élesebb hangnemben érvel Ideen zu einer Theologie der Religionsgeschichte című munkájában: „Az önmagát egyetemes és abszolút érvényre emelő keresztyénséggel szemben automatikusan fölmerül az elvárás, hogy a vallás és a vallásos tudat fejlődésének eme roppant nagy' fázisait értelmes összefüggésbe hozza az üdvtörténetre vonatkozó felfogásával. Ha ez nem történik meg, egyetemességi és abszolútsági igénye egyre jobban hitelét veszíti, mert egy' olyan Isten, aki az emberiséget barlangjaiban évmilliókon keresztül a démonok, a bálványimádás, a mágia és a varázslás prédájául hagyja, hogy' aztán végül, miután már nemzedékek tízezrei a teljes sötétség és lelki vakság üdvnélküli állapotában halván meg, elmasíroztak a pokolba, egy alaposan megkésett üdvtörténetet rögtönözzön, melyből csak egy néhány késői nemzedékből önkényesen kiválogatott, elenyésző kisebbség profitált — egy ilyen Isten inkább hasonlít Markion Istenéhez, vagy' még inkább magához a Sátánhoz, mintsem az Újszövetség Istenéhez.”8 2. Az új vallási helyzetünkből adódó másik elméleti, teológiai kihívás, mint már mondottam, gnoszeológiai vonatkozású, konkrétan a más vallá- súak Isten-ismeretével áll összefüggésben. Ennek tapasztalati eredete van. A nem-keresztyének egzisztenciális közelségbe kerültek velünk. Egyrészt itt élnek közöttünk. A keresztyén Nyugat csaknem minden nagyobb városában ott találjuk a zsinagógát és a mecsetet. Távol-keleti szerzetesek, jógik és tudósok rendszeresen tartanak előadásokat vagy' gyakorlati kurzusokat Európa és Amerika egyetemein, buddhista vagy' más vallású kolostoraiban és meditációs központjaiban — hogy a Dalai Láma közkedvelt látogatásait ne is említsem. De nemcsak a keletiek jönnek hozzánk, a nyugatiak is gyakran látogatnak el keleti országokba, ahol közelről találkozhatnak azok vallásaival. A nem-keresztyénekkel való közeli, sokhelyütt hosszú távú érintkezés révén alkalmunk volt megpillantani valamit hitük komolyságából, erejéből és mélységéből, ami egy olyan körülmény, amely sokak meggyőződése szerint minden intellektuális vizsgálódásnál és érvelésnél erősebben képes meggyőzni bennünket e vallások igaz volta felől. Fentebb már említettem, hogy az Ajaltoun-i vallásközi konzultáció résztvevői ennek egy' sűrített formában történt mintapéldáját élték meg. Most hadd idézzem szavaikat, amelyekkel erre vonatkozó élményeiket az alkalomról kiadott jelentésben megfogalmazták: „To most 8 Benz, Ernst: Ideen einerTheologie der Religionsgeschichte. Mainz, 1960, 49. p. 95
