Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Liptay Lothar: A nem-keresztyén vallások mint keresztyén teológiai probléma
A NEM-KERESZTYÉN VALIÁSOK MINT KERESZTYÉN TEOLÓGIAI... Karl Rahner.4 S hadd tegyem hozzá: nemcsak idegen, hanem messzemenően ismeretlen is. Ami a nyugati szférát illeti, az európai ember sokáig ahhoz volt szokva, hogy kultúráját a kultúrával azonosítsa. Számára ez valami egészen magától értetődő dolog volt. Ez az erős Európa-központúság természetesen vallási téren is fennállt. A keresztyénség számított a tulajdonképpeni, az egyedül igaz, az egyedül üdvözítő, az abszolút vallásnak. A többit bálványimádásnak, legjobb esetben puszta emberi produktumnak tekintették. Ebben a helyzetben lehetséges, sőt természetes volt ignorálni őket, s nem csinálni belőlük különösebb problémát. Ez a helyzet azonban időközben gyökeresen megváltozott. Ennek oka abban a jelenségben keresendő, amelyet Teilhard de Chardin klasszikus terminológiájával világunk „konvergenciájának”, mai divatos kifejezéssel pedig „globalizációjának” nevezhetnénk. A világ korábban egymástól távol eső területei és népei a modern hírközlési és közlekedési technika szédületes fejlődése következtében közel kerültek egymáshoz, s úgyszólván egyetlen nagy családdá lettek. Ezt a ma már szinte banális valóságot fölösleges lenne itt részletezni, ezért éppen csak leszögezem. Közhellyé vált már az az ezzel kapcsolatos további tény is, hogy ez az eggyé lett emberiség ugyanakkor igen sokrétű, ahogy mondani szokás pluralisztikus, ami természetesen vallási téren is érvényes. — Kérdés azonban, hogy ebből a közhellyé vált tényből levontuk-e már a kellő konzekvenciákat. Mert ez a vallási pluralizmus nagy kihívást jelent a kizárólagosságra igényt tartó keresztyénség számára. Benne élve ugyanis tudomásul kell vennie, hogy maga is csak egy rész ebben a pluralitásban, sőt, hogy az emberiség nagyobb részét a nem-keresztyének alkotják. „Egyre nyilvánvalóbb lesz...”, mondja a már idézett Smith, „hogy a modern világban keresztyénnek, zsidónak vagy éppen agnosztikusnak lenni annyit jelent, mint olyan társadalomban élni, amelyben számos intelligens, hívő és igaz életű embertársunk buddhista, mohamedán vagy hindu”.5 A világban ily módon megváltozott helyzetéből fontos konzekvenciák adódnak a keresztyénség számára. Ezek egyrészt gyakorlati (erkölcsi), másrészt elméleti (teológiai) természetűek. Kisebbségi helyzetünk legalapvetőbb gyakorlati, erkölcsi következménye illetve követelménye az, hogy több alázatot és megbecsülő tiszteletet kell tanulnunk a más vallásokkal szemben. Az új helyzet lehetetlenné teszi számunkra, hogy nem-keresztyén embertársainkat magasról kezeljük, s hitüket kereken merő tévelygésnek és tudatlanságnak deklaráljuk. „Egyszerűen morális lehetetlenség — írja Smith — hogy odamenjünk istenfélő és intelligens nem-keresztyén felebarátainkhoz, s azt mondjuk nekik: mi üdvözölünk, ti pedig elkárhoztok; vagy: mi hisszük, hogy ismer4 Rahner, Karl: Das Christentum und die nichtchristlichen Religionen. In Schriften yyr Theologie. 5. köt. Einsiedeln, 1962, 138. p. 5 Smith: i.m., 116. p. 93
