Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra
AZ „ŰJ PRÓFÉTASÁG” HATÁSA TERTULLIANUSRA A lokális egyházak belső sokfélesége A belső különbségek egy jelentős része az egyházvezetés és egyházszervezeti kérdések mentén formálódott a tárgyalt időszakban. A klérus, és kiváltképpen a püspökök jelentős része, az autoritásban és ebből adódóan a tisztségek betöltésének kérdéseiben, valamint hitelvi kérdésekben előjogokat támasztottak a Mt 16,19 alapján, s a Péternek adott krisztusi ígéretre támaszkodva a püspöki tekintély folytonosságának érvényesülését hangoztatták generációról generációra. Tertullianus elutasította34 azt a szemléletet, ami Péter óta a püspöki tisztség folytonosságának automatizmusát jelentette volna. Tertullianus megítélésében a klérus tisztségeinek szakralizációja és a vezetők kijelölése kizárólag a gyülekezeti igényeknek és szükségeknek megfelelően mehetett végbe. Az autoritás a tanításban és az ítélkezésben olyan spirituális ajándékokhoz kötött, amelyeket az ’Új prófétaság’ valamint a regula fidei alapján látott meghatározhatónak. Tertullianus ekkléziológiai és az autoritásra vonatkozó nézetei feltehetően kisebbségben voltak egyházában (Karthágóban) a harmadik század elején, azonban olyan fontos jelekre hívják fel a figyelmünket, amelyekből nyilvánvaló például, hogy a püspöki tisztségek szerepe és tekintélye vitatottá vált. A helyi egyházak egyetemes közösségre való törekvése Tertullianus az egység kérdésének megoldását a lokális egyházak hitre és gyakorlatra vonatkozó konszenzusában látta, miközben megengedhetőnek tartotta, hogy az apostolok által alapított gyülekezetek a regula fidei alapján szigorúbb elveket is bevezessenek, adott helyen a gyülekezeti élet mindennapjaiban. Az „Új prófétaság” Szentiélekre vonatkozó tanításait elsősorban a gyülekezeti gyakorlatban ott látta nélkülözhetetlennek, ahol megfogalmazódott az igény egy magasabb rendű tisztaság megélésére.35 Az ’Új prófétaság’ hatása Tertullianusra és az észak-afrikai keresztyénség- re elsősorban ahhoz a sokkféleséghez járult hozzá, amely még felbonthatatlan egységben látta az észak-afrikai- és az egyetemes egyházat. A római kultúrával és vallással való radikális szembenállás egyfelől az észak-afrikai keresztyén gyülekezeteken belüli különbségek felerősödéséhez vezetett, amelyben az ’Új prófétaság’ hatása egy radikális utat kínált, másfelől azonban hozzájárult a közösségek kohéziójához és így óvott a szakadástól is. Tertullianus kiváltképpen is azoknak a határoknak a megrajzolásában 34 Tertullianus: Depudictia 21. In Roberts, Alexander — Donalson, James (szerk.): i.m. 100-102. p., valamint Uő: Deprescriptone haereticorum 3, 1. In Roberts, Alexander — Donalson, James (szerk.): i.m. 258. p. 31 Tertullianus: De prescriptone haereticorum 19-21, in Roberts, Alexander — Donalson, James (szerk.): i.m. 251-253. p., valamint Uő: De monogamia 2-3. In Roberts, Alexander - Donalson, James (szerk.): Ante-Nicene Fathers. 4. köt. Grand Rapids Michigan, 1989, Eerdmans Publishing Company, 59-61. p. 89
