Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Dienes Dénes: Farkas András: "Az zsidó és magyar nemzetről"
Farkas András: „A zsidó és magyar nemzetről” Andreas Pannonius Itáliában élő karthauzi szerzetes 1467-ben Mátyás királyhoz intézett iratában tetten érhető a zsidó-magyar párhuzam gondolata.16 A török kérdés bűn és büntetés összefüggésében való tárgyalása is megelőzi a reformációt. A ferences Táskái Osvát 1498-ban megjelent prédikációiban világosan kimondja, hogy Mohamed népének csapásait Isten a keresztyének bűnei miatt méri saját népére.17 18 Meglátásunk szerint a ferences népi prédikáció és az azzal összefüggő Dózsa-felkelés igen markáns jegyekkel jelenítette meg a közösséget megrontó bűn-büntetés összefüggéseit. A ferences prédikációkat konkrét szociális feszültségekre való utalások, súlyos vádak, elmarasztalások, profetikus szárnyalású ostorozások töltik ki. ,Az előkelők inkább törődnek kutyáik bajával, semmint az emberekkel, és saját alattvalóikat gyötrik különféle munkákkal és jogtalan kivetésekkel nyomorgatják őket... Jaj annak az országnak, ahol az erőszak az igazság ahol az akarat az ítélet... Jaj annak a fejedelemnek, aki alattvalóitjogtalan adókkal nyomorítja... Az elnyomorított szegények az Úrhoz kiáltanak bosszúért könyörögve, és kiáltásuk el is jut az Úrfiileihezj’A Különösen is elgondolkodtató az a fejtegetés, hogy a megbomlott isteni rend az utolsó idők jele, hamarosan eljön az Antikrisztus, aki sokakat el fog csábítani magához, elsőként a hatalma- sokat.(!) Világos, hogy Laskai Osvát vagy Temesvári Pelbárt — akinél szintén felbukkannak a szociális problémák — nem rebelliora, lázadásra buzdított. Számos ferences azonban, aki olvasta a latin nyelvű prédikációkat, majd pedig anyanyelven tolmácsolta a nép között, a szociális radikalizmus irányába fordult. A renden belüli feszültségek a XV. század második felében már kitapinthatóan léteztek. Jelen volt ebben a rendi fegyelem válsága, és a spirituális ellenzékiség egyaránt. Az engedetlen fráterek bírálták az egyházi elöljárókat, az egyház gazdagságát egészen a szentszékig, újfajta írás- magyarázást gyakoroltak, amellyel sokakat megzavartak. Ezek a „hamis barátok” nem átallották azt hirdetni, hogy az isteni kegyelemmel megáldottak már e földön a kiválasztottak közösségébe tartoznak. Mindez egyenes irányban mutat Dózsa keresztesei felé. A mozgalom hihetetlen gyorsasággal és határozott karakterű ideológiával épült fel két-három hét alatt. A ferences obszervancia háttere nélkül ez elképzelheteden lett volna. A keresztesek áldott népe nem éhséglázadók tömege volt, hanem Krisztus serege, amely az Antikrisztus uralma ellen felkelt. Soraikban az első „rebellió” a Pest melletti táborban Cantate vasárnapján támadt, amikor az evangélium arról szólt, hogy e világ fejedelme már megítéltetett. A ferences prédikációról mondottak fényében nem nehéz elképzelni, hogy Dózsa népe miért azonosította a kegyeden urakat az Antikrisztus seregével. Arról is meg voltak győződve — ugyancsak szentbeszédek halla16 R. VÁRKONYT Ágnes (szerk.): Magyarország története 1526-1686. Budapest, 1985, 486-487. p. 17 SzŰCSjenő: Nemzetei történelem. Budapest, 1974, 570-571. p. 18 SZÚOS Jenő: Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterében. Irodalomtörténeti Közlemények. 1974, 4. sz., 409-435. p. 71
