Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Dienes Dénes: Farkas András: "Az zsidó és magyar nemzetről"

Farkas András: „A zsidó és magyar nemzetről”

Ebben az összefüggésben Farkas András költeményének második teológiai alapvonása a vigasztalás. A jelen nyomorúsága nem földi, hanem mennyei aspektusból szemlélendő. Az eseményekben nem egyszerűen és nem elsősorban a külső körülmények kedvezőtlen alakulását kell látni, hanem fel kell ismerni azokban Isten ítéletét. Ez az ítélet kemény, mégis vigasztalás rejlik benne, mert rádöbbent, hogy az egyéni és közös sors nem a vak végzet kezében van, hanem a féltőn szerető Isten hatalmában.

Farkas András nem áll meg Isten jogos ítéletének kimondásánál, hiszen ez önmagában nem vigaszt, hanem kétségbeesést adna. Ezért meghirdeti a szabadulás lehetőségét is.

Inkább adjunk hálát a nagy Úristennek,

Hogy közinkbe szent igéjét bocsátá,

És minket vígasztal az ő igéjével

Mi nagy veszedelmünkben és nyomorúságunkban.

Akarja az Isten szűvünket felnyitni,

Hogy mi el ne vesszünk régi nagy bűneinkben.

Azért mi es vegyük jó kedvvel őtőle,

És hallgassuk az Istennek igéjét,

Esmerhessük magonkat bűnösöknek lenni,

Kövessük az Istent: nekünk ő megbocsátja,

És annak felette jó Magyarországot Esmét feltámasztja, és esmét hatalmat ad.

A szabadulás útja tehát nyitva áll. Személyes bűnbánathoz elvezető bűnismeretből fakad a bűnbocsánat. Ebben nem csak az egyéni élet nyer kegyelmet, hanem a nemzeti lét is. Farkas ugyan szól az üdvösségről — a kegyelemből hit által reformátori alapelvet hirdetve —, üzenetében azonban a hangsúly nem a túlvilágon van. A bűnbocsánat ugyanis nem korlátozódik az egyén halál utáni üdvösségére. Ugyanakkor a bűnbocsánatban a bűn evilági következményeitől való megszabadulás lehetőségét hirdeti meg a nemzet életében. Hiszen ezért is ragadott tollat az 1538. esztendőben, kiskarácsony után:

69