Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Dienes Dénes: Farkas András: "Az zsidó és magyar nemzetről"
Farkas András: „a zsidó és magyar nemze tről” ció mellett érvel. Szakaszonként veti össze az ószövetségi zsidó és a magyar nép történetét. A közös vonások és fordulatok felvonultatásának célja valamilyen fontos tanulság levonása és ahhoz kapcsolódó intelem megfogalmazása. Farkas műve a zsidó-magyar sorspárhuzam névvel jelölt reformátori történelemszemlélet kiemelkedő képviselője. Teológiai szempontból vizsgálva Farkas András énekét, elsőként alapvetően a kiválasztás gondolatát ragadhatjuk meg üzenetében. Erre a bázisra épül következményként minden a magyar nép történelmében, miként az ószövetségi zsidókéban is. Bár őseink Szkitiában: De maga az Istent nem ismerik vala, Sem az U szent Fiát, mi édes Megváltónkat, Azért barom módra nagy vak pogányságban Ok is élnek vala, bálvánt imádnak vala. Isten azonban könyörült rajtuk: elindította őket napnyugat felé és kísérte őket vándorlásuk során. Adott azután nekik olyan földet, amely pontosan megegyezik a bibliai Kánaánnal: Azért ez országot mind nevezik vala Tejjel, mézzel folyó az kövér földnek. Itt gazdaggá és hatalmassá tette Isten a magyarokat, nekik ajándékozta a környező népek országait is. De mint a zsidók egykor Kánaán földén, a magyarok is megfeledkeztek Isten jó voltáról, kegyelmességéről. Mindezekre hálátlansággal és hitetlenséggel válaszoltak. Az ajándékozó, meggazdagító helyett az ajándékba, a gazdagságba vetették bizodalmukat. Ezért felgerjedt az ő haragja és bosszuló ostora reánk szállt: irigységet, meghasonlást, széthúzást támasztott, s elvesztette tőlünk a „nagy sok környül való tartományokat.” Büntetését a kortársak saját bőrükön tapasztalhatják: Végezetre osztán mirejánk kihozá Basáival az hiteden török császárt [...] Minket is megvere és mi országonkat Mind elégetteté, dúlatá, raboltatá. Ebben a helyzetben Isten segítségül hívása is gerjesztette az ő haragját, mert [...] bűnünkből nem akaránk kitérni Mi kápolnáinkban voltak éneklések, De ah Szent írásnak nem volt prédikálása 67
