Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Szathmáry Sándor: A szabadság teológiája
A SZABADSÁG TEOLÓGIÁJA feltámaszt minket: Am a te számodra nincs feltámadás az életre ” mondja az anya az Uralkodóhoz beszélve, és fiait az élet odaadásra bátorítva. Isten a szabadság Istene, a halottakat is megeleveníti, hogy az embernek az életben szabadságot adjon a hit harcának megharcolására, mert ez a hit, az életen túl is jutalmat kap. A szabadság a halál legyőzésében nyílik meg, vagyis a feltámadás adja az élet, a jelen nagy szabadságát. így jut az ember a létezés tágasabb, magasabb szintjére, melyben a jelen életet és a megígért jövendőt birtokba veszi. így lehet az ember hűséges az életben, mert hűséges maga az Isten, aki nem hagyja övéit, hogy életük és harcuk a hiábavalóságba hulljon (lKor 15,58). Ez bátorságot ad az életre és a küzdelemre. A szabadság melyet Isten ad, azt jelenti, hogy Isten a harcos, valódi értékekért küzdő ember oldalán áll. Van tehát jutalma és értelme az életnek és benne ennek a küzdelemnek. Izráel történetének mindhárom korszaka ezt az igazságot emeli magasba. Szabadság ott van, ahol a fogságból a halálba szabadulás nyílik, ahol Isten legyőzi az emberi lélekben a halált, majd feltámadásával az élet harcának értelmet ad. 2. A szabadság újszövetségi olvasata A szabadság amint láttuk nem csupán fogalom, hanem elsősorban történés, esemény, valaminek az átélése és megtapasztalása. Ezért az Újszövetségben is nem annyira a szabadság fogalmát keressük, hanem azt az eseményt, mely a szabadság átéléséhez vezet. Ez ott nyílik ki, amikor Jézus így szól: „ Kövess engem”. Két történetet vizsgálunk meg, bár igazában véve csak egyet, mely a szabadság átélésének útját, nagyszerű élményét mutatja be. Ez az alaptörténet a Péter csodálatos halfogása Lk 5,1-11 versében van megírva, úgy, mint amely Lukács remekbe szabott alkotása a nagy betűvel is írható Szabadságról. Mélységes szomorúsággal kezdődik ez a történet arról, hogy a háló üres és az egész éjszakai munka hiábavaló. Éppen az a szabadság hiányzik, mely az élet és a munka nagyszerű távlata lehetne. Ezt a szomorúságot így lehet megfogalmazni, megjelenik a Semmi. Nagy betűvel kell írni, mert nemcsak a háló üres, hanem maga az élet is. Ahol nincs az embernek szabadsága, ott az ember fél magától a létezéstől, mert a Semmi az élet távlatától foszt meg. Ezt az ürességet sokan próbálták már megfogalmazni a költészet és az irodalom eszközeivel. Gondoljunk Ady soraira: „Batyum a legsúlyosabb nincsen, / utam a nagy Nihill a Semmi. / A sorsom menni, menni..” (Almom az Isten). Ezt fogalmazta meg Bertold Brecht aforizmájában: „Én bevallom már nem remélek, vakok megoldásról beszélnek, én látok, a tévedéseim elkoptak, leülünk majd nagy útitársunk a Semmi előtt”. Ahol az élet beszűkült és szolgai formát ölt, ott az ember a Semmi rabjaként éli át a létezést, mely szinte a halál. Ha nincs szabadság, akkor minden hiábavaló, akkor a Prédikátornak van igaza, amikor így szól: ,^\mi volt ugyanaz am2 ezután *s es an,i történt ugyanaz am’j ezután is történik és nincs semmi új dolog a nap alatt” (Préd 1, 9). Ahol nincs szabadság, ott az 57
