Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A szférák felszabadítása
A SZFÉRÁK FELSZABADÍTÁSA mal rendelkezők megrabolják az embereket. Kuyper megemlíti, hogy Jézus felemelte szavát a Mammon hatalma ellen, és bírálta a tehetős vezetők igazságtalanságait. Jézus más etikát tanított, és önfeláldozásával mutatott példát. Jézus az egyházat is adta. Kuyper szerint az egyháznak hármas társadalmi feladata van: 1) Isten Igéjének hirdetése, mely mindig igazságosságot követel; 2) szeretetszolgálat (diakónia) a szegények és az elnyomottak felé; 3) az emberek méltóságának és az emberiség egyenlőségének védelmezése. Mindannyian egy Úr asztalánál ülünk. Az egyháznak ezért elsőként kell gyakorolnia a tiszteletet, és fel kell szólalnia a rasszizmus és az emberek társadalmi marginalizálódása ellen. Vissza kell térnünk az Apostolok cselekedetei 2:42-47-ben és a 4:32-35-ben említett „közössé tevő” Lélekhez. Itt az igazságosságért való személyes áldozatvállalás példáját és egyfajta strukturális megközelítést találunk (amely később az ApCsel 6-ban is említésre kerül). Kuyper természetesen tudta, hogy nem egyedül az egyháznak kell megoldania az elnyomatás problémáit. Ez a kormányzatnak is elsődleges feladata. Szerinte csak a társadalom strukturális kritikája és az igazságosság újrastrukturálása fog véget vetni a tömegek szegénységének. Olyan új törvényeket kell alkotni, amelyek újraosztják a társadalmi javakat, vagyont, a tanulási és egyéb lehetőségeket. Kuyperhez hasonlóan sokan eljutottak arra a következtetésre, hogy a társadalmi szférák szabadsága fontos lépés a társadalmi (anyagi, oktatási, művészeti, technikai, lelki) javak jobb elosztása felé. Egy nemrégen megjelent tanulmány szerint „Az életkörök autonómiája inkább vezet a társadalmi javak igazságosabb elosztásához, mint ahogy az elképzelhető lenne bármilyen más társadalmi berendezkedés esetében.”24 Az elképzelés lényege az, hogy minden ember lehetőséget kap arra, hogy megszabaduljon az igazságtalan kötelékektől, és lehetőséget kap élete kibontakoztatására az élet minden területén. (Keresztyénekként mi azt mondanánk, hogy az Istentől kapott elhívásuk szerint.) Ez azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartanunk a másik személyiségét, szabadságát és az őt megillető igazságosságot. Különböző embereknek különböző talentumaik és sikereik vannak a különböző szférákban, de ez a fajta pluralizmus az alapja a társadalomban megvalósuló igazságosságnak, ráadásul feltételezi, hogy az emberek szabadok és erkölcsileg felelősek, hogy jó törvények léteznek a strukturális igazságosság megvalósítására a társadalomban, és hogy olyan etikai látást keresünk, amely útmutatónk lehet. Ezzel pedig visszatérünk a tagok dinamikus együttműködésének páli hangsúlyozásához. Dooyeweerd: kulturális hatalom és hit Herman Dooyeweerd (1894-1977) egyike volt azoknak a nagy gondolkodóknak, akik Kuyper nyomdokait követték az Amszterdami 24 Walzer, Sphem of Justice, 321. 15
