Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Börzsönyi József: Magnalia Dei
Dr. Börzsönyi József Az egész zsoltár az egyen magasztaló, hálaadó éneke. Ez az egyén azonban nem egyedüli, hiszen Isten javait úgy nyeri el, mint népe egyik tagja. Mintegy az egész nép képviseletében szól, az egészet megjelenítve (pars pro toto). Az Istennel való kapcsolatban a személyes jelleget teszi hangsúlyossá, amelyet már a második személy is előtérbe állított. Ebben is az mutatkozik meg, hogy az Ószövetség Istenről nem általánosságban beszél, hanem tetteiben, és az Istennel való kapcsolatról sem személytől elvonatkoztatottan, hanem kifejezetten személyes jelleggel. A második versszakban (6-9 versek) olyan fogalmakkal találkozunk, amelyek jellemzőek arra a szövetségi viszonyra, amellyel Isten az embert, az egyént és a népet magához kapcsolja. Ezekben a fogalmakban látja Breukelman azt kifejezésre juttatva, ahogyan Isten magát az ember számára megismerteti. Isten igaz volta igazságtételeiben nyilvánul meg, hűsége pedig irgalmas cselekedeteiben, könyörületességében jelenik meg. A második versszak kolometrikusan így jeleníthető meg: mrr niprp npy arpwírbp1? • T : • ntyab ro-n v : t t : mit • Sk-ikt mb ” T : * • mrr parn mrn “iprrzrn CTBN ■qng mm • T rnjübTÓ- V T mts1: □yy> *6i T : : Isten igaz volta igazságszolgáltató döntéseiben, ítéleteiben mutatkozik meg. Két többes számot találunk itt. Az isteni igazság, Isten igaz volta számos igazságszolgáltató cselekedetben ölt testet. A PIpTi többes száma ritka és szokatlan is ebben az összefüggésben. A második többes szám viszont szinte szükséges, de mindenképpen természetes, már az összefüggésnek megfelelő. 38
