Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Isten létezik - igaz vagy hamis az állítás?

ISTliN LÉTEZIK - IGA/. VAGY í JAM1S AZ ÁLLÍTÁS? g) A szenvedés egyben rejtély is, nincs rá tökéletes magyarázatunk. Vannak, akik a gonoszt és a szenvedést sztoikus módon egy szabad világ és egy fejlődő kozmosz szükségszerű részeként magyarázzák. Ez azonban — csakúgy, mint a legtöbb magyarázat — nem nyugtatja meg teljes mértékben szívünket. Urunk, nyughatatlan a mi szívünk, míg csak el nem pihen benned — fogalmazott Augustinus. viii) Mire jó a teizmus? Zárásként még egy pont. Mire jó a teizmus? A teizmus — és pél­dául az egyház és a teológia megtapasztalása — lelki teret és időt nyújt, valami többet mindennapos sablonos rutinjainknál és céljainknál. A vallás az életről és a halálról szól, értékeinkről és mindennapi tetteinkről {praxis vitae), Isten Igéjének a meghallásáról, Isten dicsőítéséről és a Neki való hálaadásról, valamint Isten kegyelmének másokkal való közléséről. A Róma 12-ben Pál apostol értelmünk megújulásáról beszél, melyen életünk átalakulását is érd. Azok, akik azt kérdezik, hogy mire jó a vallás — és kife­jezetten a teizmus —, nem veszik észre, hogy a vallás mindig szerepet (po­zitivet vagy' negatívat) játszott az emberi jogokkal, gazdasággal, politikával, zenével, családi élettel, oktatással és az élet megannyi dimenziójával kap­csolatban.28 A teizmus és az ateizmus nem pusztán Istenről szóló tanítások, hanem tanítást adnak a kozmoszról és az emberi életről is. Saját magunk­ról alkotott képünk egyáltalán nem automatikusan alakul ki.29 Nemrég olvastam egy' könyvet, amely az emberi természet tíz elméletéről szól.30 Melyiket választjuk? Az evolucionista azt mondja, hogy a fajok fennmara­dására törekvő véletlenszerű lehetőségek vak folyamatának köszönhetően vagyaink azok, amik vagyunk. A hinduizmus azt tanítja, hogy a halál és az újraszületés körforgásának rabjai vagyaink, elidegenedve az igaz valóság­tól, elidegenedve az Egy' egységétől, mivel az idő és a tér okozta különbö­zőség a sorsunk. Nietzsche és Sartre azt mondja, hogy az Isten nélküli világban mi döntjük el, hogyan definiáljuk a jót és a szabadságot. Az igaz­ság és a dolgok értelme nem objektívek, hanem csak az én igazságom és az én értelmezésem. Magunknak kell megteremtenünk lényegünket — mondja Sartre, szabadságunk pedig egy'fajta „kárhozat” (ítélet és átok) az üdvösség felettébb nagy' reménysége nélkül. Az ilyen és hasonló gondol­kodók mind a valóság egy-némely dimenzióját ragadták meg. A Biblia is eredeti módon járul hozzá ehhez a vitához. Azt hangsúlyozza, hogy' Isten képmására teremtettünk. Ez azt jelenti, hogy' felelősséggel bíró lények 28 Max L. Stackhouse, Creeds, Society, and Human Rights: A Study in Three Cultures (Grand Rapids: Eerdmans, 1984). 29 Vő.: Charles Taylor, Sources of the Self: The Making of Modem Identity (Harvard University, 1989). 30 Leslie Stevenson & David L.Haberman, Ten Theories of Human Nature (Oxford University Press, 1998).

Next

/
Oldalképek
Tartalom