Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - ÉLETÚT - MÉLTATÁS - Dr. Szathmáry Sándor: Dr. Nagy Antal Mihály professzor életútjának rövid áttekintése, teológiájának bemutatása 77. éves jubileuma alkalmából
Dr. S^athmáiy Sándor 3. A karizmatikus mozgalom eredményeire a misszió szempontjából való figyelés időszaka. Nagy Antal professzor tudós portréjának fontos vonásait rajzoltuk meg az eddigiekben, de most egy más területre kell átmennünk. Szeretnénk őt, mint lelkipásztort, mint gyülekezetvezetőt megfigyelni, hiszen ő sohasem volt szobatudós, aki a gyülekezeti élettől függetlenül, azt mellőzve alakította ki teológiáját. Sokkal inkább teológiája a gyülekezetben bizonyult igaznak és használhatónak. Mindvégig megmaradt elsősorban is igehirdetőnek, akkor is, amikor már professzorként dolgozott. Ez természetesen nem maradt titokban, annál inkább, mert nagy harcát az egyházkormányzattal éppen ezen a területen vívta. Nagy Antalt lelkipásztorként az foglalkoztatta, hogy az első keresztyén gyülekezetek életének pneumatikus töltését hogyan lehetne újra megtalálni. Csak így lehet ugyanis az egyház élete hiteles. De milyen is volt az első gyülekezetek élete? Az egészséges test hőmérséklete a láz és a hidegség között van, vagyis az egészséges gyülekezeti élet a rajongás és a hagyományba dermedtség között a Lélek által adott tűz hőmérsékletével határozható meg. Az első pünkösdi gyülekezet szemlélése közben a hallgatók eksztázisba jutottak, amikor azt mondták róluk, édes bortól részegedtek meg. Valami tehát eltűnt az egyház életéből. A Lélek tüze, a jelek és a csodák, az imádság, egészen a nyelveken szólás átéléséig. Ha a karizmatikus mozgalom ezt keresi, jó dolgot tesz, hiszen az első gyülekezet mértéke, a Lélek magas hőfoka és józan vezetése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a misszió elindulhasson. Csak ilyen gyülekezet hordozhatja azt. A tanítványok nagy örömmel tettek bizonyságot és megdöbbentő bátorságuk volt. A Szentlélek-keresztség, melyet Jézus számukra meghirdetett (ApCsel 1,4- 5) és megadott, olyan boldog közösséget teremtett meg Jézus Krisztussal, hogy az az öröm, melyet a Lélek nekik adott, mely őket betöltötte szinte leírhatatlan volt. A hagyományos egyház, maga a sátán, és az emberek ellenségei a boldog keresztyénségnek, pedig ez a misszió sine qua non-ja. Ez a vonzó és ennek van hatása, és csak ennek nyomán lesz kívánatossá Krisztus követése. De ki akart az ötvenes évek végén — és később is még sokáig - Magyarországon ilyen gyülekezeteket látni? Hiszen az államapparátus és vele az egyházkormányzat célja a hagyománynál is alacsonyabb fokon működő, „takaréklángon” tartott hitélet volt. Nagy Antal tehát keresésével kihívta maga ellen az egyházvezetés egész apparátusát és minden megtörtént azért, hogy aki ilyen missziót akar és ennek hordozójaként ilyen gyülekezetét, az minél hamarabb kívül tudja magát az egyház hivatalos keretein. De Nagy Antal harcolt a maga, illetve az írás igazáért és győzött. Hogyan? Létrejött — és az egyház keretei közt megmaradt — Bagamérban egy olyan gyülekezet, mely karizmatikus jellegű volt és a Lélek ajándékainak gazdagságát hordozta és élte. Milyen különös, hogy az ott tartott missziói konferenciákon Czeglédy Sándor professzorral együtt előadásokat tartottunk, és mivel ezt vállaltam, szóbeli fegyelmit kaptam. Különös, hogy együtt voltunk a Lélek hívásában és keresésében és meg12
