Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - COETUS

A MORE az 1956-os esztendőkben

forrongást a rendszer ellen. ... milyen hitvány, semmiségért kerülnek be olyan emberek, akik soha semmiféle politikai tevékenységet nem folytattak, de vagy egy-két haragosuk van az illető községben, vagy ha az sincs, de valaki pártérdemeket akar szerezni ... mondják meg nyíltan, mit akarnak, s vállaljuk, amit vállalnunk kell. Azt semmiesetre sem fogjuk soká vállalni, hogy az egyházi közvéleményt csittítsuk és türelemre intsük...”1 - Ravasz László 1945. november 21-én, Budapesten elmondott püspöki jelentésében ezekről a tényekről szólva, így jellemezte az akkori helyzetet: „Magyarországon a háború elvesztésével az egész politikai rendszer szélső jobboldalról olyan erővel vágódott át a szélső baloldalra, hogy ezt az átcsapódást méltán nevezhetjük az egyik legnagyobb magyar forradalomnak. ... sokszor az a benyomásunk, mintha a jobboldali fasizmust baloldali fasizmus váltotta volna fel, s szívszorongva figyeljük, hogy az ellenkező végletekbe szédületesen kilengő inga mikor tér nyugalmi állapotba...”2

A Ravasz László és sokak által óhajtott viszonylagos „nyugalmi álla- pot”-ra bizony még hosszú ideig várni kellett. - A totális hatalom megszerzésére és kizárólagos birtoklására minden eszközzel gádástalanul törő Magyar Kommunista Párt politikája nem hagyta figyelmen kívül az egyházakat, a „klerikális reakció”-t sem, különösen azok tömegbefolyása irritálta őket, ezért annak megszüntetésére (is) törekedtek. Ugyanis a kommunisták a legcsekélyebb területen, a legszűkebb körben (még saját pártjuk soraiban) sem tűrték meg az olyan erők jelenlétét-létezését, amely nem az ő irányvonalukban hatott. Ezért az egyház(ak)at is az „ellenség” közé számították és úgy is „kezelték” (a katolikus egyházat azért is, mert a Vatikán ellene mondott a kommunista-ateista ideológiának, a református egyházat azért is, mert a reformátusság a „legnagyobb” „magyar” egyházi szervezet volt). - Mivel a belügyi szervek és a teljes fegyveres testület a baloldal kizárólagos irányítása alatt állt, könnyen megtehették, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SzEB, amelynek ebben a régióban szovjet vezetése volt) a fasiszta szervezetek felszámolását követelő jegyzékére hivatkozva - nem kis „csúsztatással” - a belügyminiszter 1946. július 4-i rendeletével előbb az egyesületeket oszlatta fel, vagy' felülvizsgálatukról intézkedett. (1949-1950- re végleg sikerült is csaknem teljesen kiiktatni a missziói munkából azokat, hogy a „Testvéri Izenet”3 által még valamelyest átmentett lehetőséget 1952-ben a „Missziói Szabályrendelet”4 teljesen lehetedenné tegyen min1 A levelet Barcza József tette közzé: "Révész Imre két publikálatlan levele" címen (Confessio, 1989. 13. évf. 118-119. p.)

2 Ravasz László: XXIII. és XXIV. püspöki jelentése. (Bp. 1945. 18. p. Részleteket közöl belőle Bárczay Gyula [szerk.]: Ravasz László: Válogatott írások 1945-1968., Bern, 1988. 54. p.)

3 Testvéri Izenet gyülekezeteink lelkipásztoraihoz és presbitériumaihoz, egyházmegyéink espereseihez és missziói bizottságaihoz, egyházunk minden szolgájához és tagjához - (Református Egyház, 1950. 24. sz. 3-6. p.)

4 "Missziói Szabályrendelet" az Egyetemes Konvent 1952. február 29-én hozott és március 1- jén hatályba lépett 16. sz. határozata (Református Egyház 1952. 3. sz. 6-8. p.), 1989. augusztus 31 -én történt hatályon kívül helyezéséig "szabályozta" a református misszió tevékenységét.

9