Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
TÁMÁRÉS AMNON TÖRTÉNETE IRODALMI elemzése gyűlölete csak abban mutatkozik meg, hogy nem beszél Amnonnal, és nincs szükség arra, hogy ezt bármi más módon kelljen kifejezni. Következésképpen Absolon elégtétele két esztendővel később, teljes meglepetésként következik be. Ez ellentétben áll a Dináról szóló elbeszéléssel, ahol az elégtétel nem lepi meg az olvasót, mert az elbeszélő figyelmeztet, amikor azt mondja, hogy Jákob fiai álnok módon válaszoltak Síkemnek és Hámornak (Gén 34,13). Vegyük sorra ezek után azt is, hogy az Amnonról és Támárról szóló elbeszélés teljes egészének áttekintése milyen jellegzetességeket tár fel: 1. Az elbeszélő /narrator/ mindent tud, de nem mond el mindent. Az elbeszélő hallja a titkos megbeszélést, ami Amnon és Jónádáb között hangzott el, tanúja az erőszaktételnek, ahol senki sincs jelen, csak maga Amnon és Támár. Korlátlan ismerete kifejezésre jut különösen a nagy számú belső érzések, gondolatok közlésében: és Dávid fia, Amnon szerelmes lett bele (1. v.), és Amnon gyötrődött (2. v.), lehetetlennek látszott Amnonnak (2. v.), agtán Amnon meggyűlölte őt nagy gyűlölettel, nagyobb volt a gyűlölet, amivel gyűlölte, mint a szeretet, amivel szerette (15. v.), nagyon haragos volt (21. v.), mert Absolon gyűlölte Amnont (22.v.). A bibliai elbeszélésekben szokatlan, hogy ilyen nagy számú információt közöljön az elbeszélő a szereplők belső lelki világáról, és ezzel mintegy sajátos színezetet adjon az elbeszélésnek. A szereplők érzéseiről, vágyairól szóló tudósítás segít megérteni a szereplők viselkedését. Pl. ha nem tudunk arról a gyűlöletről, ami Amnonban van az erőszaktétel után, nehéz volna megérteni, hogy mi az oka annak, hogy elkergeti a házából. Más bibliai történetek esetében olykor nehéz megérteni a szereplők viselkedését, ritka az információ, az indíték, a szándék, a kívánság felől, ami valakinek a cselekvéséhez vezetett. Ezenfelül nemcsak szép számú ilyen természetű információt kapunk ebben az elbeszélésben, de még két érzés összehasonlítására is sor kerül, Amnon szeretetének erőssége és gyűlöletének hevessége között, ami nem volna feltédenül szükséges viselkedésének megértéséhez. Következésképpen el lehet mondani, hogy ez az elbeszélés fontosságot tulajdonít a szereplők belső világának túl azon, ami a bibliai elbeszélésekben általános, és az érzelmek jó összhangban vannak a maguk helyén a külső viselkedéssel, és nem maradnak azoktól el. Az érzelmek hangsúlyozása és közvetlen kifejezése sajátos karaktert ad ennek az elbeszélésnek. Sok más bibliai elbeszélés is érdekelt a szereplők belső világának bemutatásában, de az csak közben jut kifejezésre: itt annyira az elbeszélés jellegéhez tartozik, hogy az Amnon-Támár történet egyedülálló ebben. Az elbeszélő tartózkodik attól, hogy kijelentse, mi az igazi szándéka Amnonnak Támárral, ez csak akkor kerül elénk, amikor már szándékát tetté váltja. Hasonlóan az elbeszélő nem fecsegi ki Absolon szándékát sem Amnonnal kapcsolatban az erőszaktétel után, és csak akkor szerzünk tudomást róla, amikor Absolon kifejezetten parancsot ad a gyilkosság végrehajtására, két év múltán. Mindkét esetben az elbeszélő csak nagyon 95
