Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és Amnon története irodalmi elemzése Támár szempontjából a ruhája megszaggatása és hamu szórása a fejére, a szomorúság szokásos kifejezésmódja. Az elbeszélő azonban a ruha megszaggatásához egy járulékos jelentőséget is hozzáad, Támár státusa megromlásának szimbolikus kifejezését. Ez nemcsak a 18. versnél, hanem a 19. versnél is megjelenik. Ha egyedül csak a szomorúságot és fájdalmat akarta volna az elbeszélő kifejezni, akkor elég lett volna arról szólnia, hogy megszaggatta a ruháját, és nem kellett volna részleteznie, hogy miféle ruháról is van szó. A Bibliában szokásos kifejezés, hogy valaki megszaggatja a ruháját, de további részletezés ehhez nem tartozik. Azt is megfigyelhetjük, hogy itt eltérő szórendet találunk, az első mondatnál elől áh az ige az alannyal, majd ezt követi a tárgy, a második mondatban elől áll a tárgy, amihez még egy külön meghatározás is tartozik (a hosszú ruhát, amit viselt, megszaggatta). A mondat elejére helyezett tárgy hangsúlyossá teszi a hosszú ruhát, és ezzel utal annak szimbolikus jelentésére is. Ha valaki a kezét a fejére tette, a bánatnak, a szomorúságnak elfogadott kifejezése volt a régi időkben. Ugy jósz el onnan, hogy keidet a fejedre tested (Jer 2,37). Ennek a gesztusnak hagyományos természete, hogy a hallgatóság előtt közvedenül kifejezi az értelmet. A 19. vers utolsó része a héberben csupa igékből áll. rtj?yn íjibn ^rn . {Ment hangosan kiáltva, amint ment). Tevékenységre utalnak az igék, és a mély érzelmi megrázkódtatást fejezik ki. Hangosan kiáltani, sírni nem csak a fájdalom kifejezése, hanem a segítség-kérés kifejezése is. (lSám 7,8 ne szűnj meg kiáltani az Úrhoz, a mi Istenünkhöz értünk, hogy hátha megszabadít minket a fdiszteusok kezéből). A kiáltani püíT ige valami jogi felhangot is hordoz, általában úgy használatos, hogy utal a panaszos befogadására az igazságtalanságot elkövető hatalommal szemben. (Pl. 2Sám 19,29 mi jogom volna még arra, hogy ezután a királyhoz kiáltsak, vagy 2Kir 8,3 elment és a királyhoz kiáltott házáért és országáért). Jelen esetben a fájdalom kifejezése a fő motívum, de mellékértelemként megjelenik a segítség kérése és az igazságtalanság elleni panasz is. A 20. vers. Támár nem akarja elrejteni szégyenét, sőt nagy nyilvánosságot ad kétségbeesésének. Amikor Absolon azt mondja neki, hogy légy békességben testvérem, azzal a szándékkal teszi, hogy véget vessen a dolog nyilvánosság elé tárásának. Természetesen, amikor azt mondja, hogy hiszen a testvéred, ezzel nem azt akarja mondani, hogy kevésbé súlyos a tett, mert az erőszaktevő az áldozat testvére, sőt ellenkezőleg, a családi kapcsolat még megvetendőbbé teszi a dolgot, de azért említi a családi kapcsolatot, mert így inkább lehetséges a dolgot titokban tartani, és nem kellene nyilvános esetté tenni. Nem mondja el nekünk a történet, hogy Támár és Absolon hogyan találkozott, csak feltételezhetjük, hogy Támár a testvére háza felé ment, hogy segítséget és támaszt találjon. A találkozáskor Absolon az, aki beszédbe kezd, de ahelyett, hogy kérdezné, mi az oka annak, hogy így néz ki, és miért kiáltozik és sír hangosan, csak annyit kérdez tőle, vajon a testvéri
