Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József megvalósítás majdnem teljesen azonos fogalmakkal, mint a kérés vagy a rendelkezés. Jónádáb azt mondta neki: feküdj le az ágyadba és tettesd magad betegnek, És ha atyád eljön téged megnézni, mondd neki..., Amnon így feküdt le és betegnek tettette magát, és amikor a király Eljött megnézni őt, Amnon szólt a királyhoz... Kérlek, küld el testvéremet, Támárt...és készítsen eledelt Előttem (szemem láttára) Aztán Dávid elküldött Támárhoz a házába, mondva: kérlek, menj el testvéredhez Amnon házához és készíts eledelt neki így ment el Támár testvérének, Amnonnak a házához... Amnon ezt mondta: menjen el mindenki tőlem így mindenki elment tőle. Aztán Amnon azt mondta Támárnak: hozd az eledelt be A szobába, hogy a te kezedből ehessem meg És Támár... bevitte azt a szobába Amnonhoz testvéréhez. Ennek megfelelően várjuk a folytatást: és ő evett a kezéből. De a folytatás nem az, amit vártunk. A szabályos forma megtörik ezen a ponton. Egy váradan fejlemény következik a cselekményben. Minden haladt a maga rendjén addig a tettig, míg Amnon Támár kezéből enne, ahogy Jónádáb mondta neki, amit Amnon is mondott a királynak, de valójában soha sem evett a kezéből. Részletes beszámolót kaptunk arról, hogyan készítette el Támár az ételt, azt is hallottuk, hogy bevitte Amnon szobájába, és hogyan vitte közel hozzá, hogy egyen, de az már nem hangzik el, hogy evett. Támár megtette mindazt, ami feltételezhető volt részéről, hogy megteszi, már kinyújtotta a kezét, hogy etesse, de Amnon nem tette meg azt, ami elvárható lett volna tőle. Amnon is kinyújtotta a kezét, de nem azért, hogy az ételért nyúljon, amit felkínált neki Támár, hanem azért, hogy Támárt magát ragadja meg. Megragadja, megelőzve azt, hogy elmeneküljön. Akkor fogja fel Támár, hogy mit akar Amnon vele. Meg kell jegyezni, hogy mindez lassú, részletező leírásban, élő jeleneteken át kerül bemutatásra. Mintegy halljuk a változást a két szereplő között, mintegy saját szemünkkel látjuk a mozdulatokat. Abból, amit Amnon Támárnak mond (gyere, feküdj le velem, testvérem), azt következtethetjük ki, hogy először megpróbálta meggyőzni, hogy önként engedjen neki. Udvariasan beszél hozzá, olyan hangnemben, hogy megnyerje a szívét. Mondhatott volna csak annyit, hogy feküdj le velem, ahogy Pótifár felesége mondta Józsefnek (Gén 39,7.12), de Amnon kér inkább, mint parancsol. Ezeknek a szavaknak: gyere, testvérem, egyetlen célja a meggyőzés. A testvérem kifejezés használata nem kell, hogy meglepjen bennünket, hiszen amint arról már korábban szó volt, megengedett lett volna, hogy Amnon feleségül vegye Támárt, annak ellenére, hogy a testvére volt. A kifejezés itt ragaszkodást, közeli rokonságot fejez ki (mint az Én én a 4,982
