Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
TAmár és Amnon története irodalmi elemzése kérdezni az apját mindjárt az elején, és akkor nem kell semmi cselhez folyamodnia. De Amnon nem akarta feleségül venni, csak kívánságát kielégíteni. Nem volt tehát tilos feleségül vennie, ezért az eset nem vérfertőzés, hanem erőszak, amit súlyosbít az, hogy testvérekről van szó. Az elemzéssel versről versre haladva figyelemre méltó, érdekes következtetésekhez lehet jutni. Az 1-2. versek. Négy dolgot tudunk meg ezekben a versekben: a szereplők nevét, családi viszonyukat, Támár külső megjelenését, Amnon érzelmeit Támár iránt. Ezek mind fontosak a továbbiak megértéséhez. Figyelemre méltó az első vers felépítése, szerkezete. Ugyanazt az információt, amit ebből a versből nyerünk, el lehetne mondani másként is, pl: Amnon, Dávid fia megszerette Támárt, Absolon húgát, aki nagyon szép volt. Azonban nem ez a megfogalmazás áll előttünk, hanem Absolon áll az első helyen, aki igazán nem is játszik szerepet az Amnon és Támár között történt esetében, majd csak később. Elég lenne akkor említeni. Az, hogy itt áll az első helyen, már utalás a következőkre. Absolon után Támár következik, majd ezután Amnon. Tehát Dávid két fia között van Támár említve. Támár van tehát a történet tengelyében. O a két fiú közötti konfliktus okozója. Nincs semmi politikai színezete a konfliktusnak, nem a trón örökléséről van szó, erre nincs is semmi utalás az elbeszélésben. Dávidról sincs itt az megemlítve, hogy király. Tehát a testvérek között az ellentétet egyedül Támár okozza. Míg Absolonról és Amnonról is megjegyzi a leírás, hogy Dávid fiai, addig Támárról nem mondja, hogy Dávid lánya, hanem azt mondja, hogy Absolon testvére (4. 20. 22. vers), ezzel kifejezésre jut az is, hogy mindkettőjüknek ugyanaz az anyja, bár a továbbiakban Amnon testvérének is nevezik. Mindenesetre ez a megnevezés itt az elbeszélés kezdetén jelzi, hogy mi történik később, amikor Absolon és nem Dávid vesz bosszút testvére megalázásáért. Az is összekapcsolja Absolon és Támár személyét ebben a leírásban, hogy mind a kettő névszói mondatban szerepel, míg Amnon igei mondatban. A nominális mondat természetének megfelelően helyzet leírására szolgál, az igei mondat cselekvésről, eseményről tudósít. Az a helyzet, amit jelöl itt Absolon és Támár viszonyáról, maradandó, nem változik az elbeszélés során, az a cselekedet, amit az igei mondat kifejez, változáshoz vezet, a szerelem gyűlöletté változik. A leírónak az első versben említett szerelemről, ami az elbeszélés legfontosabb mozzanata, nem volt még módja pontosabbat mondani, ezért következik a második versben Amnon érzésének a részletesebb bemutatása. A tényleges cselekmény Jónádáb és Amnon párbeszédével kezdődik. Az elbeszélés kezdetén csupán ennek a szerelemnek a kiemelkedő jelentősége tűnik fel. Hogy milyen ennek a szerelemnek a pontos természete, az még itt nem világos, de az olvasó figyelme ráirányult. A szerelem az irodalomban és a Bibliában is pozitív dolog. Lelki affinitást, emelkedett, tiszta érzést jelöl. Jákob szerelme Ráchel iránt olyan, hogy a hét évi szolgálat is csak néhány napnak tűnik (Gén 29,20), és Ráchel halálával sem múlik el (Gén 48,7). A szeretetet ugyanez a szó 71
