Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Kocsis Attila: Örömfény keljen fel!
Kocsis Attla nélkül Isten egyáltalán nem akar adventet. Csak akkor van itt az advent ideje, amikor ezek az adventi emberek megjelennek, ha az Isten országa felé való vonulásuk megkezdődik, ha alulról keresés és kérés indul meg, hogy találkozzék a felülről közeledő válasszal és jövetellel. íme, így tartoznak hozzá az adventhez mindenekelőtt a sóvárgó szívű és könyörgő emberek, a kiáltva keresők, a nyugtalanok és a vágyódok is; ezek számára jön az adventi idő. Azért készül Isten megindulni az emberek közé, mert ezek itt vannak. Ok készítik neki az utat, ők egyengetik ösvényeit. Ezek az Ö földi támaszpontjai. Ezeket az embereket keresi Isten. Hozzájuk beszélhet, mert megértik, fülük van a nagy üzenet számára, hogy minden test meglátja Isten Megváltóját. Ez az advent idejének, Isten eljövetele idejének képe. De tulajdonképpen mit kezdjünk az adventi idővel? Bűnbánattal kell vallanunk, hogy nem kiáltunk teljes hittel Istenhez megmentésért úgy, mint a kérő özvegy. Távolról sem jutottunk el még oda, ahol a tékozló fiú volt, mikor megfordult és magába tért. Aggódunk ugyan, de csak magunkért és nem Istennek köztünk való ügyéért. Valószínűleg még egészen más mélységeket kell megjárnunk, mint a vámszedő a templomban. Felismerjük és elismerjük a mindnyájunkra nehezedő bűnt, nem mentegetjük és igazoljuk magunkat Isten előtt. Messze vagyunk még azoktól, akik éhezik, és szomjúhozzák Isten igazságát, sokkal inkább éhezzük és szomjúhozzuk a mi személyes, emberi vagy nemzeti igazságát. Egyáltalán nem értjük az adventi időt, mert nincs szükségünk erre. Olyan világról beszél, amely után még nem vágyódunk teljes szívvel. Kivezető utat mutat nekünk olyan zavarokból és szorultságokból, amelyeket nem érzünk. Olyan sötétségeket akar megszüntetni, melyekben egyelőre még egészen jól érezzük magunkat. ígéreteket és feleleteket ad nekünk, amelyekre egyáltalán nem vártunk, melyekért nem imádkoztunk és nem küzdöttünk. Felold bennünket olyan láncoktól, melyek alatt nem sóhajtoztunk. íme, így halad el felettünk évről-évre az adventi idő, anélkül hogy sokat jelentene nekünk, hogy bensőleg segítene és előbbre vinne. Haladunk ugyan az adventi időben, de ez alapjában véve csak térbeni haladás. Eneklünk énekeket, olvasunk bibliai szavakat és hallgatunk prédikációkat, de ezek nem mozdítanak meg; nem tehetik, mert nem érünk fel odáig. Jézus csak azoknak tudja átadni a maga nagy örömüzenetét, akik valóban végére jutottak bölcsességüknek, tehetségüknek és semmi mást nem akarnak többé, mint egészen újból és egészen elölről kezdeni Istennel. Vagyis: adventben vannak. O akar megbocsátást, segítséget, megmentést, életet. Kész arra, hogy ezekkel előjöjjön. Az ajtó előtt áll. JÖN. Adventi levegő, isteni levegő leng. Hajnal pirkad és szabadítás jön. Isten rövid időn belül meg akarja menteni az Ö kiválasztottait. Szét kell törniük a bilincseknek, melyek rajtunk vannak, és fel kell tárulni az ajtóknak, melyek előtt várunk. Örömfény keljen fel mindazok felett, kik a halál sötétségében és árnyékában ülnek. 6
