Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Izsák megkötöztetése, mint Izráel szenvedésének szimbóluma
dinghy Sándor túlmutat az eseményen: Miért éppen három akasztófáról van szó? Miért vetődik fel az Isten-kérdés? Miért van szó egy gyermek haláltusájáról, amikor társai már meghaltak? Csak a hóhér ötletgazdagsága ez az egész vagy ez a fordított Golgota? Ebben a hagyományban is van helye a Golgotának? Izrael mártírjainak halálkiáltása Isten nevének megszentelése ( D0Í1 ’ZTIpQ )? Milyen értelmi összefüggés van a három szenvedés között?30 Rabbi Israel Schapira szavait idézi Zuidema: Ha O elhatározta, hogy mi legyünk az áldozati ajándék a messiási vajúdás ebben az órájában, a megváltás ebben a szakaszában és fel kell áldoztatnunk az oltáron, akkor boldogok vagyunk, hogy méltónak találtattunk erre... Mert mi találtattunk méltónak arra, hogy a mi hamunk tisztítsa meg egész Izraelt.31 Zuidema ezekben a történetekben is világosan felismeri az vonásait: Izsák újra feláldoztatott, a történet megy tovább. Minden nemzedékben vannak olyanok, akik Abrahámban, vagy' Izsákban magukra ismerhetnek.32 Zuidema kérdése hogy nem lehet-e ilyen továbbélése a történetnek, amikor a Golgotáról az ilTpy hagyomány fogalmaival beszél a Biblia? Hiszen Greenberg szerint a zsidóság különféle módon reagált a katasztrófákra. Nem lehet akkor, hogy az Újszövetség is egy reakció Jézus halálára? A tanítványok is kételkedtek. Megvolt akkor is a büntetés-teória (Bűneink miatt...). S voltak, akik hittek a megváltásban, amikor az úgy látszott, hogy elmarad. Épp ezen a ponton hozott az megváltásmodell fényt a sötétségbe: Jézus halála jelentette a megváltást és bűnbocsánatot. Visszatérése az életbe záloga a nagy, eljövendő megváltásnak, a halottak feltámadásának. Isten nem a vérszomjas Isten, hanem aki szeret és könyörül (C’űrn NpO *7^!). Nem értelmetlen többé, ha valaki Isten nevéért hal meg, mert O elfogadja gyermekei halálát, hiszen van-e nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét adja valakiért, akit szeret. A Fiú önként ment a halálba mint Izsák, Isten nevének megszentelésére és O ezt sokak engesztelődésére fogadta el. Zuidema nagyon tisztességesen kérdez: szabad-e így kezelni a hagyományt? Tisztességét csak méltányolni lehet, hogy a holocaust árnyékában nem ellenséges lelkülettel közeledik a keresztyénséghez, hanem mindenek ellenére a közös gyökereket keresi. Az ő számára mindenesetre az mindig az emberi szenvedés feldolgozásának modellje üldöztetés, elnyomás és mártírium idején. (Ezért is vihető át nehezen elmélete az Újszövetségre.) így lehet a holocaust áldozatainak halála Isten nevének megszentelése (D0Í1 CDVlp ). Nem azért, mert maguk keresték sorsukat, vagy' mert Isten így akarta - mondja Zuidema -, hanem mert a rejtőzködő 30 Zuidema i.m. 40. old. 31 Zuidema i.m. 40. old. 32 “In unseren Tagen wurde Isaak getötet in den Gaskammern und verbrannt in den Öfen von Treblinka und Auschwitz. Die Geschichte wird immer aufs neue geschrieben, denn sie wird aufs neue erlebt.” - Zuidema i.m. 40. old. 68
