Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az igehirdetés mai problémái
Novak István re nem, talán betölti a társadalomtól kapott megbízatását, de nem Jézusé, aki azzal bízta meg, hogy az embereket az ő követésére kérje.”5 Evilági egyházunk felett alkotott ez a tragikus diagnózis persze korántsem jelent pesszimisztikus beletörődést. Ellenkezőleg. A Lélek által vezetett egyháztörténet adatai szerint — mintegy reflexszerűen — mindig felragyog egy-egy biztató ellenvélemény, mozgalom, aki és amely hirdeti és vallja, hogy ha egyházunknak „emberi mérték szerint alacsonyabb taglétszámmal és szűkebb anyagi lehetőségekkel kell megelégedjen, ez még távolról sem jelend azt, hogy maga az egyház a végét járja.”6 Sokkal inkább egy állandó meg-megújuló kihívást, amely nem pusztán ellenállásra ösztönöz, hanem aktív cselekvésekkel keresi — sőt a történelem tanúsága szerint meg is találja — azokat a módozatokat, amelyek a továbblépést maradandóan biztosítják. így van ez ma is. Mert ha protestáns egyházvilágunkat csak futólagosán is áttekintjük, aligha tudunk szótlanul elmenni bizonyos megújulási, mi több: reformjelenségek mellett. Legplasztikusabban a német evangélikus egyháztestek ilyen és effajta tükröződése tanúsítja ezt az állapotot. Nem futó ötletességről, hanem céltudatos és módszeres /ez utóbbi kettő igazi „germán” gesztusokat reveláló módón/, háttérben ma már könyvtárnyi anyaggal igazolva az „egyházépítő” szent szándékokat. Alakulásával és mai állapotával érdemes és tanulságos — persze csak főbb jellemzőire szorítkozottan — megismerkednünk. Most kimondott szándékunk megvalósítása persze csak bizonyos határozott - negatív jellegű — előfeltételek birtokában lehetséges. Egyik az, hogy a ma már „könyvtárnyinak” jelzett, ide vonatkozó irodalmi anyag egészének betekintése már csak terjedelmi jellege nyomán - teljesen lehetetlen. A másik, hogy az anyag rendkívüli sokszínűsége — már csak a tájékozódás lehetőségét is tiszteletben tartva — minden változat felemlítését, esetleges értékelését eleve kizárja. Marad viszont — e kettős negatívum pozitív reflexeként — az a megoldás, amely a betekinthetetlen tömegből két jellegzetes munkát részesít figyelembe. E kettő közös jellemzője - egyebek mellett — hogy az ide vonatkozó munkák, és megoldások valamennyi fontos részét feldolgozza. Közelebbről: Klaus Douglass: Az új reformáció7, illetve Manfred Koch: szerkesztésében megjelent Az egyház a 21. században c. gyűjteményes munka.8 Előbbi — rendkívül jó koncepciózus érzékkel — az egyház mai „krízis” állapotával foglalkozik, ugyanakkor — megoldásként az ősegyház szervezeti alapjaihoz való visszatérését javasolja, valamint az egyház spiritualitásának átrendezését sürgeti.9 A gyűjte5 LLa. 37. p. 6 Ulrich Fick: A Biblia jelentősége a XXI. század kereszténysége számára. Confessio 1998/3. sz. 11. p. 7 Kálvin Kiadó Bp. 2004. 315. p. 8 Kálvin Kiadó Bp., 2004. 173. p. 9 A könyvet kritikus szemléletbe ágyazottan ismerteti Novák István: A „semper reformari” árnyékában c. tanulmánya. Confessio 2003/2. sz. 13-21. p. 48
