Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS
l^adányi Sándor „a volt kizsákmányolok” Budapestről való kitelepítéséről18. Azokat a lelkészeket, akik segíteni, vigaszt akartak nyújtani, utolérte a megtorlás. Mindehhez járult még: a szocialista hatalom minden intézkedésének (egyházellenes intézkedéseinek) igazolására születet meg az az új „teológiai” „felismerés”, hogy az egyház a „múlt rendszerben” (a Hor- thy-korszakban) „eljátszotta” a „prófétai szóhoz”, „prófétai intéshez való jogát”, így hát mi nem tehetünk mást, mint alázatosan, engedelmesen végrehajtani, amit mondanak. Ennek alapján megszületett a „keskeny út” és a „hitben való engedelmesség” „teológiája”. - A gyülekezetek lelkészeinek zöme, akik az igen nehéz körülmények között is hűséges pásztori munkát végeztek, egyre inkább felismerte, hogy az egyházi vezetés „keskeny út”-ja egyáltalán nem azonos a Krisztus által megjelölt „keskeny út”-tal, a „hitben való engedelmesség” korántsem a Krisztusnak, az egyház Urának való engedelmesség, hanem az egyházellenes, ateista államhatalomnak való teljes behódolás, és a Krisztus által reánk bízott „békéltetés szolgálatáénak a legkevésbé sem felel meg az egyház „békeszolgálata”. - Néhányan hangot is adtak ennek a felismerésüknek, részben névvel, részben névtelenül. - Akiket csak lehetett, maga az egyházi vezetés igyekezett elnémítani, nehezebb, rosszabb esetben az államhatalom tette ezt. Ilyen körülmények között következett be 1953. március 5-én Sztálin halála, majd N.Sz. Hruscsovnak a „személyi kultusz bűneit” leleplező és elítélő beszéde. Ez egy ideig némi szabadabb légkört biztosított. Az egyház érdekeit képviselő hangok egyre erősödtek. A lelkészkörökben, értekezleteken, „továbbképző” konferenciákon, „fejtágítókon” egyre kevésbé vették figyelembe a központilag kiadott „brossúrák” szövegét, hanem az őket leginkább foglalkoztató témákat vették elő, így pl. leginkább az egyház missziói munkájának, feladatának, lehetőségének és korlátainak ügyéről tárgyaltak. Ezekről több feljegyzés, elaborátum is született, amelyeket részben az Egyetemes Konvent elé terjesztettek, részben gépírásos másolatok útján terjedtek. - 1955 tavaszán a fiatal lelkészek és teológiai hallgatók egy csoportja a Budapesti Református Teológiai Akadémián „Hitvalló Nyilatkozat”-ot fogalmazott, amelyben (a Német Hitvalló Egyház Barmeni Nyilatkozatát alapul véve) elemezte a magyarországi református egyház helyzetét az Ige mérlegén, megvallotta hitét, kifejtette egyes kérdéskörökben a véleményét. A Hitvalló Nyilatkozatot a Teológiai Akadémia centennáriumi ünnepségeire érkező nyugati egyházi vezetőknek (német fordításban, illegálisan) átadták, így ezáltal első kézből vált ismertté a magyarországi egyházi helyzet a nyugati világban19. - 1956 nyarán 160 lelkész aláírásával tárgyalási javaslatot terjesztettek fel az Egyetemes Konvent Elnökségéhez az egyházi élet megújításáról, szervezeti kérdésekről. Az elnökség október 27-re tűzte ki annak 18 Az 1951. június 17-én kelt belügyminiszteri rendelettel kapcsolatos kérdéseket, ezek hatását - röviden - tárgyalja: Ladányi Sándor: Vázlatos történeti áttekintés... 19 A Hitvalló Nyilatkozatot Magyarországon először a Confessio 1989. 2. száma közölte. 12