Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Jer, áldott vendég!

Jer, áldott vendég

Az efféle adventi váradalomról igen finoman eltalált mondatokat olvashattunk az advent első vasárnapra megjelent vezércikkben: „Szomorú valósága mai életünknek, hogy nem arra tekintünk hittel és élő reménységgel, Krisztusra, Akinek egyrészt hatalma van az igaz váradalmat beteljesíteni, másrészt ígéretei vannak számunkra. Ez eredményezi azt, hogy a legtöbb embernek hamis váradalmai vannak... a felnövekvő kicsinyek sem Jézus Krisztusra várnak, hanem a karácsonyfára, az ajándékokra... sokójuknak a szülei sem tudnak az advent és karácsony igazi értelméről...”

A 20. század elejének újdonsült adventi éneke és költői igyekezete ezt az adventi kezdő éneket termette (mai fiatalok kedvéért és tanulságára egészen idézem:)

Drága Advent, köszöntünk,

Lelkünk téged epedve várt;

Hajnalfényed közöttünk Hintsen szerte arany—sugárt;

Jövel, Adventnek királya,

Népek Messiása!

Jézusunk! alázattal Fogadunk szent hódolattal.

A 28. dicséret volt ez 1921—1948. között. Utóbb 1996-ban a III. Református Világtalálkozóra megjelent (találkozós) énekeskönyvben ismét föltűnt, 178. sorszámmal. A réginek mondott 20. századi ének meg énekeskönyv mellé illesszük hitvalló őseink valóban régi énekének néhány sorát.

Az irgalmas Úr Isten,

Mivelhogy nem kegyetlen,

Azt kiálja szüntelen:

Nincsen senki bűntelen:

Én vagyok igaz Isten:

Térjetek meg hirtelen;

Lészek irgalmas ingyen!

Ezért kűldé szent Fiát,

E világ Megváltóját,

És Megszabadítóját:

Ki megalázá magát,

Ádámnak ábrázatját Felvevé ő állatját,

Szenvedé bűnnek kínját.

(Mi Atyánk, Atya Isten,vezérünk 5-6. versszak. Az állat a létezőt, élőlényt, és a létezés módját jelentette régen, tehát ez a sor, hogy Felvevé ő állatját — Felvevé állapotát ).

Sztárai Mihály reformátorunknak ez az éneke változatlanul öröklődött századokon át, de azután az adventi gyülekezet emlékezetéből kihullott. Ilyen az ének, a régi és drága; ilyenek töltötték meg a reformáció korától az énekeskönyveket, amelyek igazán érdemlik ezt a minősítést.

117