Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Jézus a győztes
Hős Csaba elmélkedésemben ne beszéljek arról, ami nincs a textusban. Amit a szöveg nyújt, azt megbeszélem, amit nem, azt elhagyom.”25 Ugyanakkor, a protestáns írásmagyarázat alapelveinek figyelembevételével, a protestáns exegézis módszereivel és a reformátori dogmatika szem előtt tartásával nyúl textusaihoz. „Prédikációm mindenkor a protestáns tanítás visszfénye volt, és az is maradt.”26 — vallja. Blumhardt sohasem volt egyoldalú a textusválasztásában. Nem csak a könnyebbnek tűnő újszövetségi textusokat vette fel, hanem végigprédikálta az Ószövetség nehezebben érthető részeit is. Tulajdonképpen a Bibliából való helytelen és önkényes mazsolázást kerülte el a lectio continua alkalmazásával, különösen is a Boll Bad-i években. Igehirdetései krisztocentrikusak és evangélizáló jellegűek. „Krisztusban, a megfeszítettben való hit és bűnbánat volt az a sarokpont, ami körül minden igehirdetésem mozgott... A cél amely felé törekedtem, nem volt más, mint az emberek megtérése.”27 Igehirdetései vaslogikával szerkesztett, jól felépített prédikációk, amelyek két-három összefüggő, de önmagukban is megálló gondolat köré voltak rendezve. A 2 Péter 3:9 alapján a következő igehirdetésének diszpozíciója: 1. A reformáció előkészítette az Űr visszajövetelét, azzal, hogy a szívekhez közel hozta Jézust. 2. Az, hogy a reformáció egyházai véka alá rejtett gyertyatartók és nem világítják be a világ sötétségét, egyáltalán nem segíti elő Krisztus visszajövetelét. 3. Mégis, a halogatás ellenére is számolni kell Krisztus visszajövete- lével, sőt azt várni, igenelni, kérni és akarni kell.28 Korához képest Blumhardt rövid beszédeket tartott, világosan és egyszerűen fogalmazott, hallgatóit sohasem fárasztotta. Emellett, nagyon szemléletesen fogalmazott. Csak egy példát említsünk. „A vasúti kocsi az egyház, a mozdony, az apostoli időkben ható kegyelmi erők. A mozdony lekapcsolódott, és mi szépen csendben ülve maradtunk. Várnunk kell, amíg a mozdony ismét visszatér helyére, és akkor megint indulunk előre!”29 Ugyanakkor nem kedvelte Blumhardt az allegóriát, bár előfordul, hogy alkalmazza. A reformációról beszélve elmondja, hogy a két halfogás történetében az egyház két nagy ideje az első és az utolsó van kiábrázolva. Az első halfogás a pünkösddel kezdődő apostoli időket jelenti, amikor sok halat, azaz hívet fogtak. A háló, azaz a tanítás viszont szakadozni kezdett. Ki-be jártak azon a halak, azaz hívők voltak kint és hitedének 25 i.m.186.,lll.o. 26 i.m. 115.0. 27 i.m. 116. 28 Zündel Frigyes: Blumhardt János Kristóf életrajza II. kötet, Siófok, é.n. 151.kk. 29 i.m. 129.0. 108
