Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában

Horváth Krisztina zsinatokra egy-két mondatban jellemzem az evangélikus egyház 1707-es hasonló jellegű törekvéseit is. Az evangélikusok Rózsahegyen tartották országos zsinatukat 1707- ben. A paritás elve alapján két konzisztóriumot állítottak fel a házassági és fegyelmi bíráskodás ügyében. Igaz ugyan, hogy az 1714-1715. évi ország- gyűlés megsemmisítette ezt az intézkedést, de az egyház alkotmánya ezen a nyomon haladt tovább. 1735-től paritásos alapon választottak püspöke­ik és espereseik mellé egyházkerületi és esperességi felügyelőket, és helyi felügyelőket az egyházközségi lelkészek mellé. Megszervezték egyházkerü­leteik egyetemes gyűlését, élén a világi egyetemes felügyelővel. 1718-ban az unitáriusok is felállították főgondnokságukat. A két egyház újjászervezését véghezvinni hivatott zsinatokat 1791 őszén tartották. A reformátusok Budán, az evangélikusok pedig Pesten gyűltek össze. A világiak a lengyel protestáns egyházak 1780. évi, egyházi törvénykönyv­ében található lengyel disszidens kánonokat vették mintának. Ebben ugyanis benne foglaltatott az úri elem fölénye a papi felett. Törekvéseik eredményeként született meg az az alkotmány, mely a két magyar protes­táns egyház számára lényegileg azonos volt. Az alkotmány legalsóbb szervezed egysége a helyi presbitérium, me­lyet az evangélikusoknál konvent névvel illettek. Magasabb egységei az egyházmegyék, az evangélikusoknál az esperességek, és az egyházkerüle­tek gyűlései. A két egyházat legfelsőbb szinten a közös egyetemes tanács fogja össze, élén a református és evangélikus egyetemes főgondnokkal. Ez a szerv nem állandó kormányhatóság, csupán időnként összehívott gyűlés, a kormánnyal szemben való érdekek egységes képviselése végett. Mindkét egyház törvényhozó testületé a tízévenként külön- külön összeülő zsinat. A világiak elérték céljukat, túlsúlyuk a szervezet minden fokán érvénye­sült. Örömük mégsem volt teljes, mert az uralkodó nem szentesítette a zsinatok határozatait. A zsinatoknak mégis érdeme, hogy megalkották az egyházalkotmány legfontosabb körvonalait. II. Lipót halála után Bécsnek már nem állt szándékában a magyar protestánsok új egyházalkotmányának szentesítése. Az egyházkerületek mégis megvalósították a zsinatok határozatait. Evenként ülésezett a kerü­letek országos konventje, de új zsinatot nem lehetett tartani. A protestáns egyházi bíróságok egyelőre csak papíron léteztek. Eredményként köny­velhető el, hogy országosan megszervezték a presbitériumokat, és megva­lósult a lelkészek és világiak paritása az egyházkormányzatban, az úgyne­vezett koordináció. A Tiszántúli Református Egyházkerület egyházmegyé­iben a budai zsinat határozatait némileg később 1822-ben hajtották végre. Az erdélyi református egyházban a világiak túlsúlya továbbra is növe­kedett. A gondnoki főtanácsból alakított Szupremum konzisztóriumban az állami méltóságokat viselő református főuraké volt a döntő szó. Anyagi 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom