Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
Novak István juk azt is, hogy hazai egyházaink elitjei ,jéllábasak ”, ami tevékenységük gyakorlati „sántaságával" egyértelmű. Persze itt is nyomban tisztáznunk kell egy - szinte természetesnek tűnő — esetleges félreértést. Nem arról van szó, mintha az elit világi elemeivel szemben bármiféle olyan követelményt támasztanánk, amely ez utóbbi magatartásán a lelkészi elem tevékenységének - igehirdetés, szentségek kiszolgáltatása stb. — elmaradását kérné számon. Abszurd, a józan gondolkozással, a fennálló egyházi renddel szöges ellentétben álló képlet lenne. Viszont elvárható és gyakorlatilag „megélhető" magatartásként igényelhetjük, hogy ez a világi elit a maga hitbeli, hitvallásos, végső kiteljesedésében: „krisztusarcú életvitelét” az ő mindennapok gyakorlatában elfoglalt helyén — munkahelyén, laboratóriumában, íróasztalánál, művészi ténykedésében stb. kifejezze, a maga módján „kiábrá^olja". Röviden összefoglalva: az egyházi elit „lelkészi tömbje" mellett ott álljon a világi elem „tömbje” is. Ha nem is valami figurális egységet alkotó megjelenésben, de eszmeileg ugyanazt az akarást és cselekvést szolgáló módon. Nyomában mind a lelkészi elit, mind az egyház munkája megerősödik, teljesebbé, tömörebbé válik. Megoldási módozataira a későbbiek során részletesen visszatérünk. Igeszolgálat Amíg az elitek világi rétegénél - az előadottak szerint — a „létszámmal” és az ahhoz igazodó magatartás hiányával van baj, addig a lelkészi elem területén is — persze egészen más jelleggel — mutatkoznak bizonyos hiányosságok. Általában nem mennyiségi vonatkozásban, bár egyes helyeken — így legélesebben a katolikus elit oldalán —ez is megmutatkozik. Többről és - fontosságát és súlyát tekintve — mélyebb következményeket kiváltó adottságról van szó. Egyenesen és kíméledenül fogalmazva: az Ige verbális szolgálata, az igehirdetés állapota mutat olyan jelenségeket, amelyek mellett szó nélkül elmenni aligha lehet. Mindenekelőtt azt a közismert — ezért különösebb bizonyítást nem igénylő - tényt, hogy Európa-szerte, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is az igeszolgálat hagyományos helyei: a templomok a kultikus események alkalmain félig üresen állanak. Megcsappant az érdeklődés, az Ige — látszólag — elvesztette korábbi vonzerejét, a hívő lelkek helyére a világban eluralkodó általános közömbösség vonult a padsorokba. Mintha a rosszemlékű „szocialista” idők egyházi köreiben keserű iróniával fogalmazott mondás: „Tiéd a templom, magadnak prédikálsz!" revelálódnék. Mit mutat az igehirdetés mai módszerbeli képe? Sokféleséget és a színkép szélsőségeit egyaránt. Ebben a „skálában” ott van a dörgedelem, de ott van az unalmasság is. Ott vannak a törvénynek és a kegyelemnek külön kezelt, és ott van együttesen feltárt módozata is. Ott van az írásmagyarázatnak az a módja is, amikor az igehirdető a felolvasott textushoz ragaszkodva lényegében csak azt ismétli, amit az írásból felolvasott. Végül 52
