Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
Novak István az előbbit az összefogottság jellemzi, az utóbbit éppen a szétszórtság uralja. Hiszen a világi egyháztagok a mindennapi, a társadalmi élet legkülönfélébb területein helyezkednek el. Tudósok, művészek, írók, a sokfelé tagozódó szakmák jelesei ők, akiket magasabb /minősített/ képzettségük és hitük kapcsol — több-kevesebb kötelékkel — egyházukhoz. De ide kell számítanunk azokat az egyszerű, magasabb világi képzettséggel nem rendelkező egyháztagokat is, akik — a legkülönfélébb oklevelek nélkül — hitük és egyházhűségük számos jelével kötődnek az egyházhoz, annak elitjéhez. Tarka, nehezen megfogható és ezért még nehezebben kezelhető képet formálnak. Egyfajta sajátos „szórványt”, amelynek egyházhoz és elithez tartozását az erre egyedül utaló jel: a hit és legkülönfélébb megvallása már önmagában alig mérhető bizonytalansággal képes csak megmutatni. Nagyságát vagy kicsinységét emberi mérték aligha rögzítheti. Ám mégis van egy - bár kétségkívül közvetett — módozata: a cselekedet, az emberi magatartás, amely az őt mozgató hitre visszautal. A Jakab apostol által megjelölt összefüggésben.9 Ahol a hit — általában kitapinthatólag - megmérettetik és vizsgázik. Ahol a tudomány, a művészet, az irodalom, a „szakma" akár hatalmas, akár parányi gesztusairól egykönnyen kiviláglik, hogy mögöttük csupán emberi akarások és tehetségek, vagy ennél több: az istenhit, az egyházhoz tartozás sokszínű megnyilatkozása munkálkodik. Elit és értelmiség Az a kép, amelyet a hazai egyházi elitekről — a lényegre törő változatokkal - felrajzoltunk, központi tényezőjeként a hitet igyekezett bemutatni. Olyan faktorként, amely nélkül az elitek egésze és tevékenysége legfeljebb egyfajta — önmagában esetleg még értékes — világi társadalmi egységgé és tevékenységgé minősülhet. Ez a — cselekedeteket mozgató — hit, mint nélkülözhetetlen tényező önmagában még nem hordoz olyan erőket, amelyek az elitek gyakorlati életbe ültetett tevékenységét motiválhatnák Utóbbiak működéséhez további, más, jellegzetesen emberi vonások, akarások szükségesek. Közöttük — minden mást megelőzően — annak a valóságnak a felismerését, hogy az egyházi elit egész tevékenysége voltaképpen értelmiségi funkció. Ezt a körülményt két tényező világosan igazolja. Egyik az elit belső tagozódása, hiszen keretei között túlnyomórészt az egyház magas képesítésű lelkészi és világi eleme csoportosul. A másik az ehhez természetes jelleggel illeszkedő elit-tevékeny ség, amely — amint erre később részletesen kitérünk — fő- és vezető irányként ezt az értelmiségi jelleget mutatja és követi. És ha már értelmiségről, értelmiségi munkáról beszélünk, néhány jellegzetes körülményt itt sem hallgathatunk el. Egyik az a sajátos hajlam, amely az értelmiség magatartásából olykor-olykor kiütközik. A visszavo9 Jakab 2 :17. 46
