Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
AZ EGYHÁZI ELIT eliteket az őt mozgató csoportként fogjuk fel, egyet kell értenünk azzal a nézettel, amely az óriás és a gyermek viszonyát így értékeli: tyA gyermek, aki a% óriás vállán ül, messzebb lát, mint a% óriás, de jaj a gyermeknek, ha elfelejti, hogy asfrt lát messzebb, mert a% óriás vállán ül. ”5 II. Elit az egyházban Egyháztársadalom Ha most az eddig előadottakat az egyház területére próbáljuk vetíteni, néhány alapvetően fontos tényezőt mellőzhetetlenül figyelembe kell vennünk. Elsősorban is azt a sarkalatos tényt, hogy az Egyház maga is társadalom. Hitünk szerint Jézus Krisztus földi teste, ám ugyanakkor — az emberi szervezettség és szerveződés oldaláról szemlélve - olyan emberi együttes, amely — sajátos cél- és törvényszerűségek rendjéhez igazodóan - maga is mindenben megfelel azoknak az igényeknek, amelyek a társadalommal, mint földi jelenséggel szemben támaszthatók. Persze nem hajszálra azonos jellemzőkkel, de mégis tévedhetedenül társadalmat formálva. Az eltérések legélesebben ott mutatkoznak, ahol az egyház, mint földi szervezet, alapvetően transzcendens vetületeket mutat. Ahol tehát ez a szervezet a maga földi rendezettségén túl magát Jézus Krisztus kizárólagos uralma alatt működteti, és ahol a társadalmi forma célja korántsem bármiféle földi, emberi eredményesség, hanem kizárólag az örökkévalóságba épített személyes üdvözülés szolgálata. További figyelmet igénylő sajátosság, hogy az egyház, mint társadalom, maga is minden esetben egy másik társadalom létezését feltételezi. Másként fogalmazva: az egyház, mint társadalom mindig egy másik /világi/ társadalomba épül bele, ebben működik. Ami — ismereteink mai állása szerint — természetes és szükségképpeni. Hiszen ha az egyház célja a már említett üdvözülés, akkor ezt csak az egyénként jelentkező ember „megragadásával” teheti. Már pedig ez az ember — a legkülönféleképpen megszervezhető — társadalomba épül bele, abban működik, amiből értelemszerűen következik, hogy vele az egyháznak minden esetben, mint társadalmi tényezővel kell számolnia. Mert az ember csak ott található. /A társadalmon kívüli ember-lét persze felfokozott szellemi agytornákkal elképzelhető ugyan, de ennek a helyzetnek gyakorlati kiteljesedése — legalábbis a józan jövőbelátás mai eszközeivel - aligha remélhető./ Ha most már az egyházzal, mint sajátos társadalommal számolnunk kell, e tényből az egyház elitjének jelenlétére is következtethetünk. Értelemszerűen mindabból, amit e témarészt illetően a világi társadalom álta5 Németh László 39