Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit

AZ EGYHÁZI ELIT mására hozza, közölje. Ezek a közlések aztán — a dolog természete szerint — bele kerülnek az adott társadalomban mindig jelen lévő, legkülönfélébb érdekeket szolgáló mozgásokba, amelyek az elitek által „kitermelt” bármifé­le /szellemi, anyagi stb./ értékeket a maguk sajátos módján hasznosítják. Felhasználják vagy elvetik. Hogy mikor melyiket, az elsősorban már nem az elittől, sokkal inkább az adott társadalom belső adottságaitól, mozgató tényezőinek ilyen vagy olyan irányultságától függ. Az elit tehát — néhány kivételtől eltekintve - eredményeinek közlésével irányít, míg a tényleges társadalmi mozgásokat a benne jelen lévő értékek és erők határozzák meg. Az irányító, iránymutató szerep itt — általában — nem azonos a vezető szereppel. Ha olykor mégis az, úgy e tény az adott elit mindig lehetséges sikerét — hasznos vagy ártalmas „sikerét’’— gyarapítja. Az elit szerepét és magatartását betekinteni szándékozó eddigi írá­sunkból bizonyára világosan kitűnt, hogy ez a munka általában — és köte­lező jelleggel — az építést, az előhaladást szolgálja. Társadalmi és egyéni vetületeiben egyaránt. Olykor azonban — és erre bőséges és igen szomorú, mind történelmi, mind jelenbeli példákkal támogatottan — ennek ellenke­zője is tapasztalható. Amikor egy-egy elit belső életében akár a mozgató erők módosulása, akár kívülről jövő különféle káros behatások eredmé­nyeként olyan változások mutatkoznak, amelyek az elit törekvéseit kifor­gatják, egészségtelen, sőt káros irányba terelik. Röviden: az elitben a Jót” a „rossj’ váltja fel. Ez a veszélyes „pálfordulás” bármelyik elitet fenyegethe­ti. Különösen ártalmas és nem egyszer tragikus lehet, ha ez a torzulás a politikai elit világában mutatkozik. A politikai élet elitje ugyanis a társada­lom /nép, nemzet/ érdekeinek szolgálatára hivatott. Ám ha ez az elit ettől a kizárólagos céltól eltér és az össztársadalmi érdeknek munkálása helyett az egyéni vagy csoportérdekek szolgálatára vált át, az építés helyett a tár­sadalom rombolását, szétzüllését támogatja. Következményként mind a társadalom, mind az elit széthullása beállhat. Vagy teljes szétszóródottsá- got, vagy azt - a történelemben már többször jelentkezett — helyzetet kialakítva, amely ilyen vagy olyan, értékes vagy káros forradalmi képlet megteremtéséhez vezet. Nyomában persze — a történelem ismétlésekre hajlamos „liturgiáját" követve — vagy bukása, vagy az „enden regime” újjáéle­désével, esetleg új és más társadalom, új és más elitjének kiformálásával. Minden esetben persze — sem közösséget, sem embert nem kímélő — tragikus megrázkódtatások — túlnyomórészt pusztító — erőit felszabadítva. Közvetítés Annak a szerepnek, amelyet az elit az adott társadalomban szükség­képpen betölt, harmadik tényezője a kapcsolattartás és közvetítés. Mind a társadalommal, mind más elitekkel. Egészen természetes, mondhatnánk: eltörölhetetlen jelleggel. Mert ha — amint ezt már előzőleg kifejtettük — az 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom