Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
AZ EGYHÁZI ELIT kopottabbá, használhatatlanabbá, elfeledettebbé válik. Végső soron az elitet „leírják". Legfeljebb történelemmé, emléktáblává vagy szoborrá merevedik. Szerepváltozatok Az elit fogalmát és néhány sajátosságát bemutató írásunk már utalt arra az elválaszthatatlan — mi több: természetes — kapcsolatra, amely elit és társadalom között fennáll. Kétségtelenné és vitathatadanná vált, hogy mind az elit keletkezésének, mind létfenntartásának egyetíen közege a társadalom. Ennek a szerves kapcsolatnak megvannak a maguk szükségképpeni velejárói. Sok egyéb — itt felemlegetni szükségtelen tényező mellett — az a szerep és tevékenység, amit az elit az adott társadalom életében betölt és teljesít. Hol szándékosan, hol szándéktalanul. Hogy melyiket mikor, illetve akár együttesen is, azt az adott társadalom konkrét körülményei provokálják, esedeg tűrik, elviselik. Ez a — természetében állandó mozgást igénylő — szerepvállalás lényegében három fő irányban figyelhető meg. Egyik az értékteremtés, a másik az iránymutatás, amelyhez harmadikként a közvetítő tevékenység kapcsolódik. Ez a három szerepkör persze feltételez néhány olyan elitsajátosságot, amelyek mindegyike e feladatok ellátásához nélkülözheteden. Közülük különös jelleggel kiemelkedik a „helyet — felelősség — és helyzetfelismerés"2 3, valamint a világlátásnak az a jellege, amely a közönséges és általános, csak az adottságokat és tényeket látó emberi módozattal szemben a világot folyamatában és összefüggéseiben szemléli. Végül az a kombinatív készség és képesség, amely arra utal, hogy az elit „a legégetőbb teendőket is mindig valami örökkel, a legjobbal, a legideálisabbal akaja összekapcsolni, korrigálni. ”} Értékteremtés Az elit értékteremtő tevékenysége sokfelé ágazó, sokoldalú. Minden esetben szorosan alkalmazkodik az adott elit jellegéhez, természetéhez. Ehhez képest lehet egyfelől szellemi /tudományos/, másfelől anyagi /materiális/, de ugyanakkor lehet pozitív, illetve negatív hatásokat kiváltó. Lehet forradalmi, előremutató, de lehet retrográd, visszahúzó is. Ám az sem kizárt, hogy ez az értékteremtő szerep — adott esetben és adott körülmények között — egyfajta tudományos elzárkózással megmarad a szakismeretek világában és akár ideig-óráig, akár véglegesen kivonja magát az egyébként reá is érvényes kötelezettség alól. /Ez utóbbi persze az ilyen elit ebbeli jellegét is megkérdőjelezhetí, sőt az elitek sorából ki is zárhatja-/ Ha most az itt — korántsem kimerítő, inkább példálózó szándékkal, vázlatszerűen - felsorolt értékteremtő lehetőségeket kissé közelebbről 2 Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. Bp, 1971. 422.p. 3 Németh László: Sorskérdések. Bp. 1989. 643.p. 35