Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében

Rácsokné Berényi Ilona

„Elkéstetek, elkéstetek vele Az Igével, ki élet kenyere Ki evangélium és semmi más

Ki szabadelvű emberség helyett Istennek állít magas trónhelyet Kinek választóvize Jézus vére A kárhozatra vagy az üdvösségre.”

Ma sem segít senki más. Kongó üres szó minden más az Isten Leikétől áthatott igehirdetésen kívül. A „keresztről való beszéd” viszont „Istennek ereje” — mely a süket füleket is megnyithatja.

III. „Milyen hálával tartozom Istennek e megszabadításért.”

A „kegyelemben” járó életnek legcsodálatosabb ismérve a hála; és a megszabadított élet valóban hálás is. Célja: Isten dicsőségének szolgálata. Sok igehely tanúsítja ezt. A Zsoltárok 50,23-ban így szól Isten kijelentése: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.”

Kálvin életének nem hiába lett jelmondatává: Soli Deo Gloria. Reményik evangélikus. Nyilván nem a reformátortól, hanem magából az Igéből vett látással, egyébként szomorúnak tűnő életét át- meg átszövi a hála, legalábbis az a mélységes vágyakozás, hogy szeretné Isten dicsőségét szolgálni. Isten trubadúrja c. versében egyenesen ezt írja:

„De, ha küldetésem elveszed Uram, vele az életem is vedd,

Ha nem Téged, a Te szépségedet zengem Vagy ha tán elrepedt a vén harang És úgy hallanád, hogy hamis a hang:

Én Uram Isten, törj el akkor engem!”

A költemény bizonyságtétele szerint egész életét Isten szépségének dicsőítésére tette föl. Jellemét hűen fejezi ki, hogy az Úri imádság-ból kiemelkedik számára a kérés: „legyen meg a Te akaratod”.

„teljesüljön a Te akaratod:

A Miatyánkból ezt tudom már csak.”

Meg van győződve arról, hogy „... minden úgy van jól, ahogy van ... És győz, ki néki megadja magát.” Az embernek önkéntelenül eszébe jut Jákob Jabbók-révi tusakodása: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem” (lMózes 32,36), vagy a Jelenések könyvének üzeneteiben milyen csodálatos ígéreteket kap az Úrtól, „aki győz”. (Jel 2-3)

26