Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
Ráesőkné herényi Ilona Isten kegyelmének ajándéka, nem a mi érdemünk, ha újjászületett életünk első szeretetének tüze nem válik hamuvá, hanem folyton izzó parázsként hordozza az örömüzenetet és hű szolgaként munkálkodik. A test igévé lön c. versében bizonyságot tesz arról, hogy a „Világnézetek malomkövei közt, Emberlelkek daráshegyei közt, Jelszavak felszálló röppentyűi között”... tehát ebben az okoskodó, háborúskodó, átkosmérgű világban egyeden biztos erősség, hogy az Ige testté lett!, eljött Krisztus. Minden ami az Igén, Krisztuson kívül van őbenne, másban, nemzetben: „por, szenny és hamu és hiábavalóság és értéktelenség”. Költészetében is az Igét kívánná szólni, őt keresni önmagában, embertársaiban, az egész emberiségben: „Költeményembe, kristálykamarámba, Ebbe a zárt, szigorú, büszke külön-világba Menteném át magamból, nemzetemből, Embertársamból, az emberiségből Az Igét, amely kezdetben vala.” A Szentírásban többször előfordul, hogy Isten gyermekei, mikor a körülöttük tomboló hitetlenségről, romlásról szólnak, így folytatják: „de én ... én és az én házam az Úrnak szolgálunk!” — vallja Józsué. „De én az Úrra nézek” - mondja a próféta. A zsoltáríróval együtt Reményik is ezt teszi: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön segítségem”. (Zsoltárok 121) Előbb csak zsongott benne a zsoltár sora, ritmusa, visszatartotta őt is a jól ismert „hatalom”. Aztán mégis megtörtént a csoda: „Jöttem, láttam, győztem a hegyeket, S a csúcsokat csókoló napsugár Nem vakította meg A hegyekre fölemelt szememet.” Elkéstetek. Protestáns teológusokhoz írta, több mint félévszázaddal ezelőtt, de ma is ijesztően időszerű. Első olvasásra úgy tűnhetik nem tartozik szorosan e dolgozat témájához. Ha mélyen átgondoljuk nagyon is kapcsolódik, hiszen hitük is „kegyelmi” ajándék. Nem mindegy hogyan élünk vele, milyen tartalommal töltjük meg, az élő Igét hirdetjük-e. Az elmúlt évtizedekben lehetett mentegetőzni önmagunkban, egymás között — Isten előtt nem — mennyi akadálya volt, hogy az Igét szóljuk. Ma szólhatnánk szabadon, de vajon minden szószékről az hangzik? Reményik nagyon világosan látja a keresztyénség romlását. A „régi reformátorok” még forgatták az Ige fegyverét, de aztán eltemette százados homok. Saját dédapja nem ismerte az élő Igét, pedig Tiszakerület 24
