Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: Zoványi Jenő (1865-1958)
Csohány János A Zoványi Jenő Cikkei új címe: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon (Bp. 1977. Kiad. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya) vaskos kötetté duzzadt az 1940-es kiadáshoz képest. Részint Zoványi saját tizennyolc évi gyűjtése eredményeként, részint mert Ladányi Sándor kiegészítette az 1977-es állapotnak megfelelően. A kiegészítést dőlt betűkkel szedte a nyomda, így elválik Zoványi eredeti szövege a szerkesztő ugyancsak bőséges kiegészítésétől. Volt azonban a szerkesztőnek egy másik feladata is, amit kegyeletsértés nélkül igyekezett elvégezni úgy, hogy Zoványi szellemisége ne sérüljön, viszont elbírja az 1977-es követelményeknek megfelelően a nyomdafestéket. Ki kellett hagyni Zoványi magvas, mondhatni sértő megjegyzéseit, amelyekkel egykori személyeket illetett. Ha valaki magasabb kort ért meg és volt rá Zoványinak adata, akkor bizony beleírta, hogy „elméje elborulván késő vénségben elhunyt” ekkor és ekkor. Vagy az időskori elmeállapot más fogyatékosságát írta meg leplezetlenül úgy, ahogy mindig is szokta. Volt olyan szövegrész is, amit a kommunista cenzúra miatt kellett kihagyni, amikor pl. nem egyszer „a 19-es zavargások idején” és más ehhez hasonló kifejezések szerepeltek. Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Kiad.: Ladányi Sándor. (Bp. 1977. Humanizmus és reformáció 6.), valamint A. magyarországi protestantizmus története 1895-ig. (Máriabesnyő-Gödöllő, 2004. Attraktor Kiad.) megjelentetése azt bizonyítja, hogy alkotásai kiállták az idő próbáját. Adatai többnyire helytállóak ma is. Természetesen a történeti kutatás újabb ismeretei szükségessé tesznek bizonyos kiegészítést, de akkor járunk el a szerző szelleméhez hűen, ha adatok birtokában azokat megtesszük. O is azt tette hetven éven keresztül. Zoványi életpályájának értékelését idézzük Révész Imrétől: „Zoványi életpályája tartam és eredmények tekintetében egyaránt megbírja az összehasonlítást a legkivételesebb nesztori tudományos nagyságokéval, pl. egy Rankeéval is — az itt fel nem sorolható nagyszámú paptudós- aggastyánokat, sőt aggastyán-nemzedéksorokat nem is számítva. Ha nem magyarnak születik és ha tudományos életmunkáját nem a magyar református papi és teológiai tanári munka nehezen tágítható horizontjában kénytelen végezni, ha tudománya problémáival folytatott szakadatlan birkózása közben nem kellett volna őt legszemélyesebben érintő és sújtó közéleti küzdelmeket is folytatnia, és ha történettudományi munkásságának legalább a legkiemelkedőbb eredményeit módja és kedve lett volna rendszeresen megismertetni külföldi szakmai körökkel is, ma nevét az elmúlt két emberöltő legkülönb történetkutatói között tartaná számon az egyetemes történettudomány. így viszont nemcsak határainkon túl nem részesült soha tudása rendkívüli méreteinek, irodalmi és publikációs termelése sokoldalú gazdagságának és értékeinek megfelelő figyelemben, hanem még idehaza is inkább csak az ifjúságától vénségéig meg-megújuló s kivált eleinte nagy port felvert közéleti csatározásai vonták magukra a nagyobb érdeklődést. Amikor pedig ezeknek az emléke elhalványult, nem lépett helyébe a tudósnak és 72
