Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Veresegyházi négyszáz szarvashibája
Fekete Csaba vezető, nem az addigit, illetve nem azt, amit a kántorok helyesnek vélnek, és amelyhez a gyülekezetek ragaszkodnak. Ilyen érvelésben nagy adu az a hibajegyzék, amelyet az egyházkerület korábbi püspöke állítólag összeírt. Csak a hírét ismerjük, nem tudhatjuk, hogy volt-e ilyen, azóta sem került elő. Kétségtelen, hogy a sorozatosan újra nyomtatott énekeskönyvek későbbi évjárataiban sokszor javították a korábban óhatatlanul előforduló sajtóhibákat. Ha volt valaha ilyen jegyzék, akkor az bizonnyal az énekeskönyv valamelyik debreceni kiadásához készült. A XVIII. század folyamán végig teljesen változatlan debreceni énekeskönyvekben elenyészően kevés a tipográfiai error. A takargatott érdek diktálta érvelés egyoldalúságára azon nyomban felhívta a figyelmet a Zoványi körlevelét kikutató egyháztörténész 1958- ban. Legújabban, 2004-ben ugyanezt tette Hubert Gabriella is. Ezt kellett tennie, miután áttekintette az 1700. előtti énekeskönyveket, és megemlítette Zoványi szuperintendensi körlevele nyomán Veresegyházi állítólagos jegyzékét.25 Csáji Pál józan állásfoglalását illő felidéznünk. „Az »errorok« — inkább nyomtatási, mint szövegváltoztatási hibák — hangsúlyozása Zoványiék részéről a revízió melletti agitációs, az újabb kiadással haszonhoz juttató nyomdász érv inkább, mert a XVII. századvégi és a XVIII. századelejei énekeskönyvekben ha tényleg voltak is hibák, de távolról sem fedezhető fel az a 400 körüli »botrányos« hiba, melyet Veresegyházi Tamás nevének tekintélyével a revízió egyik nyomós érveként terjesztettek.”26 Eltúlzott állításokra utalva óvott így Csáji Pál egy évszázaddal az után, hogy Révész Imrének az 1806-os énekeskönyvhöz kapcsolódó közleménye megjelent. A XIX. század nagy tekintélyű történésze, a pátens-harc vezetője az idősebbik Révész Imre (1826—1881) tudniillik a »valahol harangoznak« módszert alkalmazta lendületesen fogalmazás közben, adatok és jegyzetek nélkül rajzolt meg összefüggéseket, helyes megfigyelések közé torzítást elegyítve. Érdemes ezt az egész szakaszt idéznünk, mert nem is egy megjegyzését ismételték azóta adatként. Révész Imre az énekeskönyvek történetét vázolva, az idézett szakasz előtt a gyülekezetek szabados énekes- könyv-választásáról mondta el gondolatait, ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy példák és adatok nélkül. Vélekedéséhez további következtetéseket is fűzött, melyet a helyzetrajz több elemével támogatott. „Ezen szép szabadságból, mely az egyes gyülekezetek nagy önállóságára emlékeztet, semmi gonosz nem következett mindaddig, míg tudós prédikátorok, sőt mint láttuk, superintendensek is gyűjtötték öszve, szerkesztették és bocsátották közre az énekeket. Mihelyest pedig az énekes könyvek kiadása csupán a könyvnyomdászok üzleti vállalatává lett: iszonyú hibák csúsztak be az énekes könyvekbe. Felvettek temérdek sok oly éneke25 H. HUBERT GABRIELLA: A régi magyar gyülekezeti ének. Bp. 2004. (Historia Litteraria 17. - Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 2.) 245. 26 Csáji Pál op. át. 170 62
