Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Veresegyházi négyszáz szarvashibája
Fekete Csaba Veresegyházi négyszáz szarvashibája* A magyar református szertartások történetének egyes dokumentumait nem értelmezhetjük teljes biztonsággal, mert nem tudunk eleget a beágyazódásukról, és arról sem, hogy az egykoriak hogyan gondolkoztak felőlük. Vannak aztán olyan rájuk tapadt állítások, amelyek teljesen tévesek, vagy eltúlzottak, mégis hiába cáfolni őket. Ismételten előbukkannak, mint a kiirtottnak vélt tarack gyökeréről hajtott sarjak langyos eső után, helyet kérnek és kapnak tudományos munkák adatolásában vagy komolyan vett érvként. *** Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy csudálatos szegény legény. Nyomdásznak tanult, de még arra is telt a tálentomából, hogy maga tervezte betűt metsszen. Fogta magát, kiadta a Bibliát, a Zsoltárkönyvet, összekereste rá a pénzt kétkezi munkájával. Betűt metszett bérbe. Hibátlanul akarta kiadni az olcsó magyar Bibliát, de ez nem volt olyan könnyű, amikor kézzel szedték, rakogatták sorba a betűket meg egyéb jelecskéket. Bizony, megesett, hogy a korrigálás közben vagy után is történt valamilyen vétség. A komoly és nagy gondolkodó öreglegénynek sajtóhibákat is el kellett sorolnia a Biblia végén, mint az akkori időkben csaknem minden nyomdásznak.* 1 Maga mentségét kellett keresnie hamarosan ennek a csodálnivaló mívesnek, mert hazajött az övéi közé, de az övéi nem fogadták be őt; — ezenközben írt le két közszájon forgó adalékot, amit az akkori nyomdászok biztosan szélesebb körben ismertek olyan nagy könyvnyomtató hagyományú országban és városban, mint Anglia, Németalföld meg Amsterdam. Milyen összefüggésben mondta el ezt a Bibliát kiadó nyomdász? Hogy, hogy nem, vétek volt a nyomtatásban. A kézben viselő zsoltárkönyv egyes példányaiban sorhiány támadt, ezt a magyarul nem tudó inasok okozták; „elfogadhatja mindenki, aki hisz esküvel megerősített állításomnak, hogy soha ezt a hibát nem láttam, — írta Tótfalusi uram — s annál kevésbé vehetem magamra, mert mások mutatták nekem csaknem két esztendővel hazaérkezésem után. Nyilvánvaló bizonyság, hogy eleinte a többi példányt hibátlanul nyomták. Azután tudtom nélkül vagy hogy észrevehettem volna, valamiért ki kellett emelniük a szedést a sajtóból. * Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár 54. 1 Ezeket utódai, akik az Aranyos Biblia mását még többször kiadták Hollandiában, szorgalmasan elismételték. Egyszerűbb volt így, mint a szövegben maradt hibákat mind kijavítgatni ... 58
