Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Az Ószövetség irodalmi értelmezése
Az Ószövetség irodalmi értelmezése harmadik az objektivitásra törekszik. A megfigyelt, a megvizsgált tárgy a fontos. Ezt a felosztást Vico34 felfogására alapozza. Frye ezt a sémát azért tartotta fontosnak felvázolni, mert a Biblia magyarázata, értelmezése olyan közegben történik, ahol valaminek az igaz volta csak azon mérhető le, ha a metaforikus forma fölött ítéletet mond a bizonyító eljárás, az objektív vizsgálat. Szerinte az Ószövetség nyelve rendkívül konkrét, metaforikus nyelv, és ebben alapvetően az Újszövetség sem kivétel, későbbi kora ellenére sem, egyik sem jutott teljesen a második fázisba. Metaforikus fázis annak ellenére, hogy akkor már a metonym fázis az uralkodó. Azt a fáradtságos feladatot rója ez ránk, hogy megtaláljuk az utat ahhoz az Istenhez, akit nem lehet egy holt nyelvbe bezárni. Frye szerint az a feladatunk, hogy helyreállítsuk a Biblia mitikus, metaforikus nyelvét, s ezzel megtaláljuk a hit irodalmi alapját. A Bibliát mind Frye, mind Robert Alter egyedülálló műnek tekinti, de nem ugyanazon módon. Abban is egyetértenek, hogy a 19. századi történetkritika olyan szemléletben gyökerezik, ahol az igazság a 19. századi pozitivizmussal társul, ami nem illeszkedik jól az írás morális és lelki tartalmához. Szándékuk is megegyezik abban, hogy az írás és az olvasó közötti távolságot kívánják megszüntetni. Frye szándéka abban is hasonló Alter törekvéséhez, hogy az irodalmi elemzés eszközét alkalmazzák mindketten a megértés érdekében, az írás tekintélyének az elismerése érdekében. A különbség abban van, hogy honnan van ez a tekintély. Ez a tekintély lehet az emberi elképzelés autoritása, de lehet transcendes erő, amely a bibliai író látását felgerjeszti, hogy irodalmi alkotásban látásának kifejezést adjon. Alter álláspontja az előbbi, Frye pedig az utóbbi szerint gondolja. Alter a Bibliát az irodalom egy extrém, példaértékű esetének tekinti. Frye szerint a keresztyén tipológia nem más, mint egy szisztematikusan elrendezett archetípus szépen összeforrt rendszere. Amikor Frye mitológiáról, archetípusról beszél, akkor szembeszáll azzal a nézettel, hogy az irodalom öncélú volna, ahogy azt Alter gondolja. Alter kifogásolja azt is, hogy a Bibliát metaforikusnak tekintsük. Ebben valamelyes félreértés is van köztük. Hiszen Frye a mitológiával kapcsolatban beszél erről. Arról, hogy a mitológia nem állítható be abba a vagy-vagy kérdésbe, hogy történelem vagy fikció, se nem történelem, se nem fikció. Frye szerint a mítosz nem azt mondja el, hogy ez az igazság, ezt kell tudni, hanem a mítoszok sztorik, amelyek azt mondják el, hogy mit fontos tudni az embernek, a társadalomnak a maga számára. A mítosz szembesít bennünket a valósággal, nem azzal a valósággal, amit az ember alkot, kutat és leír, hanem azzal a valósággal, ami lehetséges, ami a látásban, az elképzelésben van. A helyett, ami van, azzal szembesít, ami lehetne. Az alapkérdés és feszültség közöttük az, hogy igaz-e az, hogy a Bibliában túlsúlyban van a metafora, vagy sem. Abban igaza lehet Alternek, hogy nincs túlsúlyban, hiszen legnagyobb része prózai elbeszélés. Azonban, amikor 34 The New Science of Giambattista Vico. Rivised Translation of the Third Edition (1744) Thomas Goddard Bergin and Max Harold Fisch. Cornell University Press, Ithaca, New York, 1968. 49
