Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Simon Wiesental emlékére “Ich glaube an das Kommen des Messias Und wenn er auch zögert, So harre ich sein doch jeglichen Tages, Daß er komme.”45 A szenvedő ember reménysége a zsidóságban a jövendőre irányul és nem a múltban történt megváltásból fakad, hiszen az egyik ember nem is lenne képes az igazi megváltást élvezni, amíg a másik szenved és az egyik a mások szenvedésével együtt szenved. A megváltás introverziója és szingularizálása ebben a gondolkodásban teljesen elképzelhetetlen, de így a világból még megváltadan volta ellenére sem hiányzik számára a reménység és a kegyelem, sőt a szenvedés Istenhez vezető út. Ekkehard mestert idézi Ben- Chorin, aki szerint az Istenhez leggyorsabban repítő ló a szenvedés, noha a haszidizmus tudja: Isten célja, hogy? az ember örüljön és a szenvedés kiválóan alkalmas arra, hogy azon keresztül a Sátán elfordítsa az embert Istentől.46 Ezt a gondolatot fogalmazza másképp Simone Weil, aki szerint a szenvedés nehézségi erőként hat az emberre, vagyis lehúzza, míg a kegyelem felemeli Istenhez. A kegyelem csodája még arra is képes, hogy a szenvedést átváltoztassa, hogy miután szeretettel igent mond szenvedésére az ember a szenvedés elveszítve súlyát kibontakozzon a nehézségi erő hatalmából és maga emelje fel az embert Istenhez. “In dem leidenden Menschen, der seine Leiden zu bejahen vermag, der ihren göttlichen Sinn erkennt, begegnen einander die Liebe des Menschen zu Gott und die Liebe Gottes zum Menschen.”47 Szép szavak! De mit tegyen az ember, amikor Isten szeretetét eltakarja a szenvedés és nincs vigasztalás, mert nem látja az ember a szenvedés értelmét? Ben-Chorin a keresztyénségről és zsidóságról azt mondja, hogy mindkettő nevezhető a szenvedés vallásának, mely a szenvedést ugyan nem tudta megszüntetni a világon, de a szenvedés értelmetlen voltát igen és csak tőlünk függ, hogy ez csupán dogmatikai tétel marad-e vagy egzisztenciális valóság. Egy biztos: Isten részéről a zsidóság szemében a halál elszenvedése a szeretet egzisztenciális valóságában történhet. Ahogy az ember fogantatása az emberi szeretet aktusában történik, úgy vétetik fel az igaz a szenvedés világából Isten tökéletességébe az O szere- tetének aktusában. Szeretet öleli át a születést és a halált. Ennek megértéséhez eleveníti fel Ben-Chorin a Haggada egyik történetét, melyben isten lehajol az igazhoz és megcsókolja. Ezzel a csókkal veszi vissza magához Isten azt a lelket, melyet O adott az embernek.48 Goldberg az áldozati kultusz vizsgálatában jut arra az álláspontra, hogy a végtelen Isten belép a véges természetbe, ha nem is teljes életnagyságban, hiszen akkor a kozmosz káosszá válna. Isten önmagát rekeszti korlátok közé, 45 Ben-Chorin i.m. 53. old. 44 Ben-Chorin i.m. 54. old. 47 Ben-Chorin i.m. 55. old. 48 Ben-Chorin i.m. 56. old. 33
