Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
Rácsokné Berényi Ilona „Én nektek most is csak virágot téptem Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.” A Megromlott hangs%er-be.n viszont saját magát szemléli. Lelkét Isten hangszerének tudja, amelynek nyűtt idegei húrhálózatán a Sátán vonója siklik. „S dallamtalan, kietlen hangzavar Kavarog a nyomán.” Kegyelemért kiált, méghozzá olyan alázatban, amely Mózesére és Páléra emlékeztet, akik készek voltak a rájuk bízottakért magukat feláldozni. Ha másképp nem megy, kéri: „Az örökkévalóság szirtfalához Vágd hozzá méltó haragodban Méltadan hangszered!” A vétkei, nyomorúsága miatt önmarcangoló lelki vívódását tárja elénk az Amiként mi is megbocsátunk c. vers. Minden gondolata, idegszála vádolja, gyötri, s ezt Isten által kirótt vezeklésnek tartja, de ez nem ad szabadulást, békességet ebből az állapotból. „Engem az Isten önmagámmal vert meg: Tűzostort font a gondolataimból S minden idegszálamból kancsukát, Hogy verje, verje, verje és gyötörje, És méltón meggyötörni mégse tudja A lelkem soha, soha önmagát.” A három ízben ismételt „verje” szó feltédenül figyelemreméltó, a meggyötört, de meg nem békéit, vigasztalást nem talált lelkiállapot hű kifejezője. Sokat tanulhatnánk tőle. Nem egyszer hivalkodunk teljesítményünkkel, büszkék vagyunk eredményeinkre. O szent szerénységgel, szinte szégyenkezve mondja, milyen keveset tudott költészetén keresztül másoknak nyújtani. A Rádióba mondom-ban készül posztja átadására. „Ifjú lelkeknek csendes tanácsképpen, magamnak késő vád gyanánt” az alcím. (Mennyi kedves gyöngédséget, milyen tiszta szívűséget és önmarcangolást fejez ki.) „Nagymerészen” „leadó-állomás” volt, „alig-alig felvevő-készülék”. Vádolja magát, hogy nem figyelt eléggé éberen a „Legnagyobb Leadóra”. Mi szoktunk-e így gondolni elhanyagolt Biblia-olvasásunkra, az elkerült igehirdetési alkalmakra, az Igével való rendszeres táplálkozási lehetőségekre, melyekkel nem éltünk. Az elmulasztott imádságokra, melyekben kérhettük volna Isten áldott Szendéikét?! A fiatalokat egy szóval sem kritizálja, 16
