Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem

Frank Sanyer

megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak

Zárásként hadd álljon itt a „többszöri nekirugaszkodással” (1975 és 2002 között) írt Sörény és koponya című poémájából a második rész epilógusának két utolsó strófája, amelyben ezt mondja a költő:

s hadd lőjjék szét mit ők emeltek templomot gyárat hidat házat gyilkolják egymást népek nyelvek paránya sincs a szeretetnek nincs bennük szemernyi alázat

imát is azért imádkoznak öléshez kérik segítséged dicsőségedre ha kik voltak növényeknek és állatoknak nekik adj örök üdvösséget

Kányádi versei sokszor tekinthetők imának: Kyrie eleison — Uram irgalmazz, hadd legyenek gyönyörű tájak. Költészete ugyanakkor az, amit teológusok az intellectus fidei aktusának neveznek: a hit által világosságot nyert értelem keresése. A hit nem tisztáz mindent, de az értelem sem. A hitre alapozott értelem viszont reményt ad. Ebben az értelemben Kányádi azzal a meggyőződéssel nézhet szembe a világgal, annak minden ellentmondásos reménységével és borzalmas kudarcával, hogy „míg a harmatból egy csöppnyi megmarad”, van remény.

(Fordította: Rácsok Gabriella)

16