Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem
Frank Sawyer Akarva nem akarva itt meg kell államink valami eltakarta vezérlő csillagunk pedig sehol egy felhő nincs egy tenyérnyi folt más csillag sincs ha feljő egymaga lesz a hold ormok és tornyok dőlnek egymásra hangtalan minden ránca a földnek kisimul boldogan ki elkezdett bevégez nincs gondunk ezután talpunk alatt a csöndes gömbölyű óceán Ahogy a harangok a harangszót felejtem hamar minden örömöm bort ide angyalkák az ajtóm elibe világból válni akarok szabadok közé szállni Utána már semmi sem következhet csak a lebegés olyan szegényen akár egy hidrogénatom de megkísérthet még a félsz ha netán eszükbe jutna elvenni az egyeden megmaradt elektronunkat is így legalább megvolna még a remény a tíz-húsz milliárd évnyi jövendőbe vethető hit a feltámadásra vagy valami ahhoz hasonlóra A költő megtapasztalja, hogy „vezérlő csillagunk” olykor rejtve marad. A magyar költészetben gyakran találkozunk a csillaggal mint a 14
