Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Csohány János: Várady József: 50 éves találkozás és az Exodus
Csohány János saerkesztésről és nyomdakész szövegről. Külön érdeme, hogy Kovács József: Exodus, 1951. okt. 22. (Kápláni vizsgadolgozat, Debrecen, 2001) című írását a kiadvány második fele számára megszerezte és abban publikálta. Abban publikálta, mert szorosan bele tartozik ennek, az 1954-ben végzett teológus évfolyamnak az élettörténetébe. A beszámolók írói különböző időpontban születtek, zömük 1930-31- ben, néhányan korábban. A II. világháború alatt átéltek döntő hatással voltak rájuk. Szinte valamennyien azért lettek teológusok, mert lelkileg megérintették őket az átéltek. Voltak, akik már a front megérkezése előtt megtértek, a többséget azonban a háború borzalmai, szüleik megélhetésének elvesztése, amikor úgy érezték, hogy csak az Isten segíthet, vezette el evangelizációk, ifjúsági egyesületek összejövetelei révén Krisztushoz és szánták oda magukat az O szolgálatára. Nem foglalkozást választottak tehát, amikor 1949-ben beiratkoztak részint a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára, részint a Debreceni Egyetem Református Hittudományi Karára. A két ősi Kollégium ébredési központ volt akkor. Olyan szellemben tanítottak a professzorok és olyan szellem uralkodott az ifjúság körében. Tudták, hogy nehéz sorsot vállalnak, mert a kommunista hatalomátvétel már megtörtént. Az új rendszerben az egyházra semmi jó sem várt. Az iskolákat már államosította a hatalom. A Sárospataki Kollégiumot és még néhány más református iskolát az 1948. október 7-én aláírt, és a református egyház, valamint a Magyar Köztársaság között létrejött „egyezmény” meghagyta és létét garantálta. Biztosak lehettek viszont abban, hogy lelkészként sok megpróbáltatás vár rájuk és pásztorolásuk alá tartozó gyülekezeti tagjaikra. Mégis vállalták. Megérték, hogy 1951. nyarán a pataki és pápai teológiát takarékossági okra bezárni tanácsolta a Református Egyetemes Konvent Elnöki Tanácsa. Az sajnos Kovács József dolgozatából nem derül ki, hogy az államhatalom körmönfont észjárása volt az egész dolog mögött. Az Állami Egyházügyi Hivatal úgy parancsolta meg az egyetemes konventi vezetésnek Pápa és Patak teológiájának megszüntetését, hogy nem volt szabad megmondani, hogy állami rendelkezésről van szó, hanem takarékossági okokra kellett hivatkozni és csupán tanácsként kellett a két iskolafenntartó egyházkerületnek javasolni a két teológiának a budapestivel, ill. a debrecenivel történő összevonását. így látszólag az állammal kötött „egyezmény” nem sérült. Amennyiben maga az egyház óhajtja pénzügyi nehézségek miatt a két teológiának másik kettővel történő összevonását, úgy az állam azt csupán tudomásul veszi. 1951. őszén a patakiak zöme Debrecenben iratkozott be, kisebb része Budapesten. Az 1954-ben végzett évfolyamnak voltak eredetileg is debreceni és Patakról kényszerűségből érkezett hallgatói. A patakiak hajtották végre 1951. október 22-én az ószövetségi példa nyomán exodusnak elnevezett kivonulásukat Debrecenből és Patakra visszatérésüket. Reményük 142
