Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kozma Zsolt: A Vizsolyi Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezése
Kotorna Zsolt megjelenteket. Bizonyára ez eléri a 200-at, s így a Vizsolyi Bibliának a magyar irodalomban a legterjedelmesebb könyvészete van. 4. Károli Gáspár bibliafordítását 1590 és 2005 között, tehát 415 éve olvassuk, s ebben a megszámlálhatatlan seregben van jelen mai nemzedékünk, a mintegy 3 és fél millió magyar református, de mind a magyar lutheránus-evangélikus egyháznak, mint az unitárius egyháznak ez a hivatalosan elfogadott Bibliája. És sokan vannak olyanok, akik történészként, nyelvészként, bibliográfusként veszik kezükbe az írást. Ilyen értelemben igaz az, amit egyik jeles teológus-elődünk írt, hogy a Vizsolyi Biblia a „legmagyarabb magyar könyv”.5 Ezek az adatok jelzik azt a hatást, amelyet református egyházunk és magyar népünk, illetve a teológia és az irodalom nyert a lefordított Biblia által. Ezt érzékelteti a címzettek megjelölése az Elöljáró bestéd elején: „Tekintetes és nagyságos uraknak, vitézlő nemes népeknek, istenfélő községnek és az Isten házában munkálkodó prédikátoroknak, kik egész Magyar- országban és Erdélyben vannak.” Ezek a sorok a mai elemzőt az egyetemességre és az említett hatásra emlékeztetik, egyben két üzenetet tartalmaznak. Először: a jelölt személyek, illetve közösségek azt a protestáns elvet juttatják kifejezésre, "hogy a Biblia mindenkié (s a gondolat az Elöljá- róban többször is megjelenik), s azt is, hogy az urak és a jobbágyok, a fejedelmek és a prédikátorok életét meghatározó. Erre nézve őket mintegy felelőssé teszi. Másodszor: a Magyarország és Erdély megjelölése érzékelteti, hogy Mohács után a szétszakított ország részeiben ez a magyar nyelvű Biblia továbbra is ugyanarról az emlőről táplálja a magyar reformátusokat mindkét hazában. Magának a vándor igehirdető Károli Gáspának az életútja: Nagykároly, Szatmár, Gönc, Vizsoly, Tállya — hogy csak a főbb megállókat jelöljük - olyan útvonal, amelyen a reformáció eszméje vámmentesen haladt és jutott célhoz az 1590-es fordításban. A „mindenki Bibliája” és a „határtalan Biblia” minden korok számára — ma talán különösen — üzenet értékű. 1526 után a nagyhatalmak szorításában Magyarország darabokra szakadt, s ez történt 1920 után is, de Vizsoly és Bártfa, Vizsoly és Kolozsvár édestestvérek maradtak — gondolok a 1607- es félbemaradt Bártfai Bibliára és az 1660-1661-es Várad-Kolozsvári Bibliára, s ezek megelőzték a Debrecenben, tehát az egykori hódoltság területén történt, 1749-i kiadást. A Hernád- és Bodrog-mente, illetve a Maros- és Számos-mente lelkiszellemi édestestvérségét mi, erdélyiek számon tartjuk. A nagykárolyi Károli Gáspár, gönci elődje, a székely származású zsoltárfordító, Benczédi Székely István, a Gönc és Vizsoly közötti utat többször megtevő, hányatott életútja után Kolozsváron megpihenő Szenczi Molnár Al5 Makkai Sándor: A Vizsolyi Biblia a magyar művelődésben. Protestáns Szemle 1940. 335. 130
