Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kövér László: Aki küldetést teljesít...
Aki küldetést teljesít. .. egyház. S az egyház megtartotta őket, ha kellett karddal, de még inkább s mindenek felett az igével, Isten szavának magyar nyelven hirdetésével. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy a hívő közösségnek mindig akkor van legnagyobb szerepe és hivatása, amikor a többi társadalmi intézmény csődöt mond. Egy nagy ugrással eljutva a 20. századig, meg kell kérdeznünk Bocskai késői utódait: kik őrizték meg a diktatúrák idején, a nemzeti szocializmus és a nemzetközi kommunizmus ateizmusában keresztyén ünnepeinket, nemzeti öntudatunkat, s végső soron Istenbe, a dolgok jobbra fordulásába vetett reményünket, ha nem az egyházak}'. A család mellett bizony ez volt az egyetlen intézmény, mely képes volt ellenállni a közösségek szétverésének, a veszélyes hazugságoknak, az ember osztály-lénnyé silányításának. S ez bizony nem is volt olyan régen! S a küzdelemnek még nincs is vége! Hiszen ma szabadságban élünk ugyan, de ez az úgynevezett szabadság bizony sokak kiszolgáltatottságát jelenti a fogyasztás kényszerének, a kordivatok hazugságainak, és egy olyan életformának, mely szintén tönkreteszi az emberi közösségeket. S ma hol találunk ezzel szemben védelmet? Megint csak azokban a közösségekben, az egyházban, ahol a gyökerek mélyen vannak, s ahol az emberek lelki táplálékhoz, ellenálló képességhez juthatnak, hogy ne kelljen úszniuk az árral. Kell-e 2005. december 5. után bizonygatni, hogy mit jelent a határon belüli és kívüli magyarok számára a református egyház?! 500 lelkész érkezett határon túlról magyarországi szószékekre 2005. decemberében, s az elmúlt héten 500 lelkész vitte az anyaországból a határokon túlra az ösz- szetartozás üzenetét, az evangéliumot. Akiket ezekben a cselekedetekben nem zavar meg semmilyen média-felhajtás, rosszindulatú hangulatkeltés, azok bizonyára belső szabadságból cselekednek! Bizony az egyház, a vallás szabadsága és a nép szabadsága nem csak Bocskai István és az erdélyi fejedelmek korában tartozott össze, hanem ma is összetartozik, s jövőnk nagyban függ attól, hogy lesznek-e belülről szabad közösségek, melyek nem hallgatják el a rájuk bízott üzenetet, hanem kenyeret, tiszta tanítást adnak a rászoruló embereknek. Azt kívánom a magyar reformátusoknak, mindannyiunknak, hogy Bocskai István példája erősítse bennünk a hitet, az elszánást és a reménységet abban a Magyarországban, Kárpát-medencei magyarságban, melynek szabadsága nem csak a külső kényszerek hiányát jelenti, hanem belső tartást, méltóságot, életerőt! Isten segítsen bennünket! 127
