Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában
Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában táborszernagy, 16az abszolutizmus egyik eszköze fölvilágosította az uralkodót, hogy értelmeden a pátens további erőltetése. Végül engedett a kormány és 1860. május 15-én császári kézirat formájában visszavonták a protestáns pátenst. A korábban átszervezett egyházközségek háborgatását megtiltották. Az alkotmányos korszak beálltáig egyeben átszervezett kerület maradt fenn, ez volt a pozsonyi evangélikus szuperintendencia. Thun miniszter utolsó próbálkozása az volt, hogy az erdélyi református egyházra próbálta rákényszeríteni a szóban forgó rendeletet, azonban itt sem járt különösebb sikerrel. Az 1860-as évektől azonban már semmilyen jelentősebb akadékoskodás nem állt a magyar protestáns egyházak szabadabb életműködésének útjába a kormány részéről. Kiegyezés és a korszak vallásügyi törvényei Az 1860-as Októberi Diploma sokat enyhített az önkényuralom módszerein. Az 1865-1868. évi országgyűlés visszatért az alkotmányos közjogi alapokhoz, ideértve az egyházpolitikai kérdéseket is. Mindebben óriási szerepe volt az 1867-es kiegyezésnek, mely visszaadta Magyarország belső önkormányzatát. Azért, hogy az 1848. XX. törvénycikk megvalósulhasson az országgyűlés számos törvényt hozott. Kötelezővé tette a népoktatást és az egyházak számára biztosította a népiskolák fenntartási jogát. Rendezte a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának kérdését és egyéb felekezetközi viszonyokat. Az állam 1869-től fokozatosan támogatta a protestáns népiskolákat, és az 1883-as középiskolai reformtól kezdve a középiskolákat is. 1885-ben törvény mondta ki, hogy a reformátusok és az evangélikusok 3-3 rangidős püspökét és egyházkerületi főgondnokát főrendiházi tagokká minősítik. Egy helyet az unitáriusok is kaptak. A további protestánsokra nézve kedvező intézkedések között szerepelt még 1898-ban, hogy az állam megadta a kongruát is, vagyis a lelkészi fizetések állami kiegészítését. Felekezetek közötti zavarokra mégis akadt példa. A római katolikus egyház ugyanis élesen tiltakozott az 1868. 52. törvénycikk ellen, minthogy az elzárta őket a reverzálisok szedésétől, ezért most az elkeresztelésekkel és egyéb módszerekkel igyekeztek egyházuknak kárpódást szerezni. Ezeket az eseteket próbálta az 1879. 60. törvénycikk szabályozni. Abban az esetben, ha valaki kiskorúaknak más vallásfelekezetbe való törvénytelen átvételében közreműködött, büntetést helyezett kilátásba. Ezt a törvényt követte 1884-ben az a rendelet, amely minden lelkésznek kötelezővé tette, hogy kereszteléskor az anyakönyvi kivonattal értesítse a felekezet szerinti illetékes lelkészt. A római katolikus egyházban mégis szép számmal fordultak elő a rendelkezést sértő cselekedetek. A feszültség a kilencvenes 16 Révész: 63. p. In: A Magyar történettudomány évkönyve 101
