Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
A „KEGYELEM” KÉRDÉSE REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN pet, hanem alákerült képben fedez fel szimbolikus jelentést. Németh László vers-erényeit Petőfiéhez hasonlítja: „A gondolat lépésről-lépésre fejük verssé. Reményik nem siet, nem ugrik, minden mozzanat világos, kivehető s a végén maradék nélkül tudod, amit a költő tudatni akart... S van abban valami áhítat nyelv és pubükum iránt, ahogy sohasem akart többet mondani annál, amit mondani tud. Verselése is a legsimább, önmagát észre nem vetető jambus. Sem rím, sem ritmus nem rikolt feltűnően a gondolat kifejlésibe, az egész vers csak az értelemre apellál s azt többnyire kielégíti.” Költészetét egy mondatba sűrítve így méltatja: „Igazi poéta lett s egymást követő öt kötete igazi k'ra, melyből egy tartózkodón s mégis őszintén meggyónt lélek sír felém”. Ha költészetében a kegyelemre-találás nyomait kutatom, szinte magától adódik a Heidelbergi Káté második kérdésére adott válasz. Az első kérdés fölteszi az emberi élet legnagyobbját: „Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen egy vigasztalásod?” A csodálatos válaszra, amelynek lényege az, hogy Istennek örökéletre drága véren megváltott gyermeke vagyok, következik a második kérdés: „Hány dolgot kell tudnod, hogy ebben a vigasztalásban boldogan élhess és boldogan halhass meg?” A válasz: hármat. I. „Mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom.” II. „Mimódon szabadíttatom meg minden bűnömtől és nyomorúságomtól.” III. „Milyen hálával tartozom Istennek a megszabadításért.” Minden kegyelmet nyert életnek drága megtapasztalását fogalmazták meg így hitvalló őseink. E hármas tudnivaló köré próbálom csoportosítani s mintegy gerincre felépíteni Reményik költészetében a kegyelemben élés ismérveit, de ez természetesen nem jelenti versei valamiféle beleerőszako- lását ebbe a kérdéskörbe. A keresztyén ember hármas kapcsolatban él: • Elő közösségben Istennel, Jézus Krisztus által. • Szeretetkötelékben a felebaráttal, és a felebarát mindig az, aki mellettem van, aki bajba jutott, akinek segíteni lehet és kell. • Végül kapcsolatban a természettel a teremtettséggel, amelyben Ura dicsőségét szemlék, ezért nemcsak rácsodálkozik, hanem meg is becsüü. 9
