Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Bullinger és hazánk
Fekete Csaba A reformáció megerősödése vagy megmaradása sokban függött attól, mennyire voltak elméletileg fölvértezve a hitvitákra a prédikátorok. Az ellenséges indulatú földesúri és a nagyhatalmú főpapi kényszerítés mellett a szegény község visszacsábítása is napirenden volt, de közös templomhasználat mellett az is előfordult, hogy a protestáns többség sem akarta megtűrni a pápista kisebbséget. A praktikák, elvadult erkölcsök és túlkapások miatt szükség volt a világos keresztyén álláspont megfogalmazására, a bibliai iránymutatás helyes értelmezésére a mindennapok hadi és politikai eseményei közepette. Külön gond volt a fogadalom és hitszegés. Ez lehetett elméleti síkon megoldandó kérdés Európában, nálunk a 16. század történelmében következményeit véres történések árán tanultuk. Intő példa erre éppen ebben az időben, hogy 1552-ben Fráter György hitszegését a török megbosszulta Erdélyben, a pusztítás és véráldozat oka a keresztyének alakoskodása volt Fejérthóy és Buliinger levelezése mentett meg egy tudósítást a délvidéki reformációról. Sztárai Mihálynak a Tétényi Miklós ráckevei jegyzőhöz írt levelét is elküldte másolatban Zürichbe a kancelláriai hivatalnok. Ebben a reformátor beszámolt arról, hogy hét esztendő alatt 120 gyülekezetét alapított a Dunán és a Dráván túl, számos alkalommal vitázott a pápistákkal. O is ír arról, hogy a reformáció szabadabban terjed a török, mint a pápista püspökök alatt A török sokszor megjelenik istentiszteleten, kedvez a reformáció híveinek. Reménykedik, hogy a török is elfogadja az evangéliumot A baljós és a reményteljes dolgok együtt jártak, a reformációt az Evangélium terjedésével azonosnak, az apostoli kor folytatódásának tekintették atyáink, mintegy a Biblia következő lapjai keletkezéseként szemlélték és élték át. Ebbe az összefüggésbe szövődött a két magyar haza sorsának alakulása. Buliinger hatalmas levelezésében semmi nyoma nincs annak, holott abban az időben sokszor lemásolva többen megkapták ugyanazt a levelet, hogy Magyarországra egész könyvecskét küldött válaszul Fejérthóy kérdéseire. Ilyet munkát vagy levelet másoknak soha nem írt, ez a leveleskönyve egyben a Második Helvét Hitvallás előfutára. 1551-ból való küldeményét Magyarországon később kétszer is megjelentették nyomtatásban. Ez a hazai reformáció egy másik személyiségéhez vezet, akinek szintén volt levelező kapcsolata Bullingerrel. Huszár Gál Bullingernek erre a kapcsolatára jellemző, hogy a korábban érintett tanbeli kérdések mellett kiterjeszkedett a liturgikus felfogásra, istentiszteleti rendre. Az ország nyugati feléből keletre, Kassára és Debrecenbe vezetett a magát száműzött prédikátornak tekintő Huszár Gál útja. Ez azt is kizárja, hogy szélsőséges tanbeli és szertartási felfogás választotta volna el azoktól, akikhez menekült Kassára (ahová Kálmáncsehi tanítványát, Szegedi Gergelyt hívták, és amely környezetben a Debrecen-Egervölgyi hitvallást megalkották). Majd visszatért az ország nyugati felébe, amint tehette, és a 12
