Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Halál, feltámadás, örök élet az Ószövetségben
Enghy Sándor latban voltak Jahvéval, az élő Istennel életük folyamán. Jahve nem a halál által lett számlikra Istenné, O nem a holtak közül való isten, cselekedeteivel bizonyította hatalmát, hogy valóban egyedüli Úr. Ha pedig Ő az egyeden Isten, akkor van feltámadás is, mert akkor a halálnak is Ura. Övéinek is elég, ha Ö az élő Isten és hitük cselekedeteik gyümölcsében lesz látható. Ahol Jahve így az élők Istene, ott az ember nem a halál fia, hanem annak a Jahve által adott életnek a birtokosa, mely fölött nincs hatalma a halálnak. 14. Nem csupán Jézus halála értelmezésében nyúlt vissza az Újszövetség az Ószövetséghez,69 hanem a feltámadás üzenetének értelmezésében is. A feltámadás üzenete olyan nagyon új vívmány nem lehetett az Ószövetséghez képest, ha a rabbinusi zsidóság és az Újszövetség a legkülönbözőbb igehelyekből meríti a feltámadás megfogalmazását. Az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt természetesebb lehetett a végidők feltámadása, de Jézus és Hóseás elég világosan beszélnek a harmad napon történő feltámadásról is (Hós 6,2-Mt 20,19). Az újszövetségi iratok70 az evangéliumokon kívül számos esetben utalnak ószövetségi szövegekre a feltámadás, az örök élet üzenetével, vagy a halál legyőzésével kapcsolatban. Mindez annak bizonysága, hogy az Újszövetség alapozhatta az Ószövetségre a halál legyőzésének üzenetét. 15. Helyes az az Ószövetség-Újszövetség kapcsolatára vonatkozó megállapítás,71 hogy valójában minden az isteni dicsőség után vágyódik, ami csak teremtetett és Jahve dicsősége nyilvánul meg a teremtés megőrzésében is. Tehát már a teremtés is erre a végcélra, Jahve dicsőségére, a végidők eseményeinek célhoz érésére, az Ő dicsőségének mindent betöltő voltára utal, amikor majd a halál sem tudja többé elhomályosítani az Ö dicsőségének ragyogását. Ebben is egybehangzó tehát az Ószövetség és Újszövetség üzenete: örökre meg kell semmisülnie a halálnak (Ézs 25,8 - Jel 21,4). Amikor Jahve az embert az Édenbe vitte (np’l - IMóz 2,15), akkor teremtő munkáját folytatta, sőt már annak célhoz érésére is utalt az elragadtatási történetek fogalmával (npb), hiszen az Ószövetség többek között elragadtatásokban hirdette meg Jahve halált legyőző hatalmát, mely mindenféle sötétség fölött diadalmaskodik (Ézs 60,19-Jel 21,23; 22,5). 69 Amint az FIEDLER tanulmányából kitűnik, LOHFINK száll különösen síkra Mk 14,24 kapcsán azért, hogy Jézus az O közeli halálát Ézs 53,1 lk alapján helyettes, engesztelő halálként értelmezte. - FIEDLER Vorösterliche Vorgaben für den Osterglauben i. m. 17. old. 70 Mt 13,43; Luk 20,37kk; Ján 11,24; IKor 15,19-23. 26. 54. 55; Ef 5,14; Jel 7,17; 21,4. A témával behatóan foglalkozik KITTEL Befreit aus dem Rachen des Todes i. m. 103kk; KAISER/LOHSE Tod und Leben i. m. 92kk 71 MOLTMANN megállapítása. - MOLTMANN Az élet forrása i. m. 139. old. 100
