Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - MÚLTUNK - Benke György: Benke Imre beszámoló levele Amerikába érkezéséről
henke György Trieszt már tipikusan olasz. Lapostetejű házak vannak és minden ház fehérre van meszelve. És mindegyik emeletes. Még a legszegényebb kis falu is emeletes házakból áll. A trieszti állomáson nem sok időnk volt, mert egy negyed óra múlva indult a Milánói gyors. Szerencsére közvetlen kocsit kaptunk Milánóig, s így nem kellett átszállni Mestrében, vagy Velencében, ahogyan azt Pesten mondották. Azért írom, hogy kaptunk, mert egy pesti asztalossegéddel utaztam, aki Milánóba ment dolgozni. Szegény fiú nem tudott csak magyarul és így neki jó volt, hogy együtt utazhattunk. Az valahogy könnyebbé tette az utazást, hogy volt mindég valaki, akit gardírozhattam. Trieszttől kezdve már igen szép volt az utam. A vidék nem is annyira — bár a tengerparti út valami felséges volt — mint inkább az, hogy a mi téli tájainkhoz szokott szemem zöldet láthatott. A fák - nem olyanok mint a mi fáink - lombosak. A gyümölcsfákon rajta van a levél, csak elhervadva. Szóval nem hullt le, mint nálunk. A fű zöld és a csatornákban sehol sincs befagyva a víz. Azt gondoltuk, hogy Mestréből nem megyünk el Velencéig, mert Velence oldalt esik a mi útvonalunktól — de elmentünk egész Velencéig. Ez is roppant érdekes volt. Mestrétől az első állomás Velence és a vonat itt már a tengerben megy. Annyi töltés van hagyva, vagy emelve, hogy két vonat egymás mellett elmehet, és körös-körül már víz mindenütt. Velencét csak távolról, a vonatból láthattam, mert nem volt annyi idő, hogy bemehettem volna a városba. Csak néhány levelezőlapot vásároltam és írtam meg, de már bélyegeket nem tudtam venni mert az nem volt az állomáson. Körülbelül 9 óra lehetett, mikor Velencéből visszaindultunk Milánó felé. A roppant olasz alföldön végig nem sok látnivaló van, legalábbis ilyenkor. Nyáron nagyon szép lehet, amikor a szőlő és a gyümölcsfák zöldek. Ami figyelemre méltó, az az, hogy az egész olyan, mint egy óriási kert. Talán az erős napsütés ellen védik a vetést, vagy a föld minél jobb kihasználása miatt, - de a kis egyholdas parcellák — ebből áll az egész olasz alföld — körül vannak ültetve kétsorosán gyümölcsfákkal és szőlővel. A szőlőt itt nem karóhoz kötik, hanem fákhoz. Nagy gerendák vannak a fákon keresztülvetve és azokat drótok kötik össze, és így minden egyes kis parcella külön kis kertnek számít. Az olaszok roppant piszkosak. A házaik is legtöbbnyire vakolatlanok. Nem tudnak huzamosabb ideig csendben lenni vagy ülni. Állandóan kiabálnak és hadonásznak. Engem állandóan „szinyor báron”-nak szólítottak a kabátomon levő korona miatt, míg meg nem magyaráztam, hbgy szólítsanak csak egyszerűen kegyelmes úrnak. Az olasz nők nem olyan szépek mint ahogy a fáma mondja. Bár igen sok szép van közöttük. De nagy' a lábuk, meg a kezük. És hamar öregszenek. Ezt nem éppen elrettentő szándékkal írom, csak épp őket is megfigyeltem. Egyébként igen szívesek és kedvesek. A férfiak feketék és szőrösek. Minden nap kéne nekik borotválkozni, és az sem ártana, ha hetenként egyszer gallért is váltanának. 68
