Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Jövel Szentlélek Úr Isten
Oktass, hogy éljek ígérte, hogy a Szentlélek megtalálja őket, bárhol lesznek is, hanem megszabta a helyet, ahol a Szentleiket megkapják. A szükséges Szentleiket tehát úgy nyerheti el mindig az egyház, az ember, mint Isten ígéretét. 2. Amennyire igaz az, hogy a Szendélek azért nyerhető el, mert az Atya ígérete, annyira igaz az is, hogy a Szendéiket azok kaphatják meg, akik imádkozva várják. Az is imádság, ami a legismertebb pünkösdi ének: Jövel Szendélek Úristen! A Szendélekért való imádságban az ember elismeri és bevallja, hogy Isten nem tartozik azzal, hogy a Szendéiket adja. A Lélek ajándékozása mindig az O szabad tetszésének, könyörülő szeretetének pecsétje. Ezért a Szendélekkel nem szabad úgy dicsekedni, mintha a mi kiválóságunk, a mi dicséretünk lenne. Vannak korok, amikor Isten különösen megárasztja az O Szendéikét. Nemcsak harmatcseppenként, nemcsak permetként, hanem záporként adja. Az ilyen koroknak nagyon alázatosnak kell lenni, mert imádság meghallgatásaképpen, kegyelemből adatott az áldás. Vannak igehirdetők, akiknek igehirdetését jobban megáldja Isten Szendéikével. Szavukat kíséri és gyümölcsözővé teszi a Lélek. Az ilyen igehirdetők is csak alázatosak lehetnek. Nem ők a kiválók, nem ők a különbek, mint mások, hanem tetszett Istennek, hogy az O Szendéikét bővebb mértékben adja a szolgálat nyomán. Lehetnek és vannak gyülekezetek is, ahol több a gyümölcs, ott az alázatnak is többnek kell lenni. A Szendélekért való imádkozás azért is szükséges, mert imádkozás közben üresedik meg a szív mindattól, ami a szívet előbb elfoglalta. Azután lesz szabad a szív a Szendélek számára. Imádkozás közben válik alkalmassá az egyház, az emberi élet arra, hogy jöhessen a Szendélek. Isten irgalma végtelen, ajándékozó kedve el sem gondolható; mégis a várható, az elfogadható Szendélek mindig annak arányában lehet a miénk, amennyit imádkozunk pünkösd előtt, amilyen buzgón imádkozunk pünkösdkor. 3. Az első pünkösd leírásából azt is megtudhatjuk, hogy Isten az O megígért és buzgó imádság után adott Szendéikét az általa megjelölt feladatok teljesítéséhez adta. El lehet veszíteni a megnyert Szendéiket úgy is, hogy az egyház, a keresztyén ember engededen. Nem oda megy, ahová Isten küldi. Nem azt akarja végezni, amit Isten reá bízott. Mert a Lélek nem olyan, mint az ember fizetése, keresete vagy ideje, amit arra fordíthat, amire akar. Ezért Isten népének a Szendélekért való imádkozásban mindig azért is kell könyörögnie, hogy értse Isten akaratát. Isten akaratára az is jellemző, hogy az nem tudható meg egyszer s mindenkorra. Azt frissen, újonnan kell kérni és megérteni. A Cselekedetek 16. részében olvassuk, hogy Pálék „eltiltattak a Szendélektől, hogy az Igét Ázsiában hirdessék”. És mindez azért volt, mert Istennek az volt az akarata, hogy az Igét hozzák át Európába. Ha Pálék nem értették volna meg azt, hogy akkor Ázsia felé záratott be a kapu és Európa felé nyittatott meg, ha ma is a tegnapi igazságot akarták volna érvényesíteni, akkor éppen a kapott Lélekkel kerültek volna ellentétbe. 4
