Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
Donald Bloesch list jelenti. Jézus Krisztus eljövetele óta azonban ereje elsősorban az emberek gondolkodásában van, mivel Krisztus megfosztotta azt minden igazi hatalomtól, amivel valaha is rendelkezhetett. Barh kijelenti: „Jézus Krisztus fényében lehetetlen úgy beszélnünk, mintha a semminek bármilyen objektív létezése lenne, mintha az folytatódna, csak még mindig elvakult szemeink nem látják azt, mintha félni kellene attól, mintha még mindig hatékony tényezőnek számítana, mintha még mindig lenne jövője, mintha még mindig fenyegetést jelentene és romboló erővel bírna.”3 Az isteni tervben a Semminek mindezek ellenére továbbra is van hatalmi látszata, mégpedig azért, mert az ember lassan fogja fel Jézus Krisztus győzelmét. Azt azonban nem lehet mondani, hogy saját dinamizmusa vagy alkotóereje van. Barth azzal a meggyőződésével akarja legyőzni a dualizmust, mely szerint Isten a Semmi „alapja” és „ura”, viszont a gonoszt nem szabad teremtésének tulajdonítani. 5|C >(« jfC >|í A metafizikai dualizmus egy másik típusa a gonosz forrását egy ördög létezésében látja, aki Istennel együtt párhuzamosan örökkévaló; ez az álláspont inkább zoroaszteri, mint keresztyén. A zoroaszteri vallásban Istennel szemben áll egy személyes gonosz lélek, az „angra mainju”, aki kezdettől fogva együtt létezik Istennel. A Mithrasz-kultusz — egy szinkretista vallás — mely a zoroasztrizmusból nőtt ki, szintén ehhez a dualista elképzeléshez ragaszkodott. Platón egy párhuzamosan, öröktől fogva létező ördög létezéséről ír utolsó főművében, a Törvények-ben, de ez az elképzelés nem volt alapvetően jellemző egész rendszerére. A későbbi középkorban az albigensek és a katharok azt állították, hogy a világegyetemet két erő teremtette, az egyik jó, a másik gonosz. Isten hozta létre az elmét és a lelket, az anyagi vagy látható világért pedig a Sátánt tartották felelősnek. Az ember célja az kell hogy legyen, hogy fejlessze a létezés lelki részét, a fizikai részét pedig tagadja és nyomja el. Míg a katharok Itáliában arra a nézetre hajlottak, hogy a gonosz hatalom Isten lázadó teremtménye, addig a Franciaországban lévő katharok általában ahhoz ragaszkodtak, hogy az az Istennel együtt párhuzamosan létezik. Napjainkban az Istennel együtt párhuzamosan örökké létező gonosz eszméjét Edwin Lewis emelte ki A teremtő és a% ellenség c. könyvében. Lewis három örök létezőt állapít meg — az istenit (a teremtőt), a hamut (a pasz- szívat) és a démonikust (a rombolót). Amikor Isten a hamura hat, hogy megformálja a világot, akkor a démonikus is kap lehetőséget a cselekvésre. „Isten nem cselekedhet teremtő módon anélkül, hogy ne tenné lehetővé az ördögi erő számára, hogy az romboló módon cselekedjen. A teljes isteni nyugalom azt jelenti, hogy nem létezik a gonosz, kivéve sötét, meta3 Karl Barth, Church Dogmatics, III.3, 363. 34
