Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Valláspszichológia
Valláspszichológia A vallás ugyanakkor normákat szolgáltathat a létező társadalmi rend bírálatára is, beleértve az oktatási, gazdasági és politikai rendszereket. A vallás tehát ugyanabban a kérdésben működhet pozitívan és negatívan. Attól függően, hogy ki milyen konkrét vallásban hisz, érettséget vagy éretlenséget adhat. Elősegítheti vagy akadályozhatja az igazságosságot. Jó csoportlégkört teremthet vagy lehet szélsőségesen szektás, önigazult és elvághatja a kommunikációt más csoportokkal. Lehet világtagadó vagy világformáló.4 ^ Milyen pozitív és negatív példákat tudnánk említeni az a-g pontokban leírt szükségletekre? 4. A pszichológia vallásos gyökerei Miután szót ejtettünk a vallás pszichológiai és szociológiai gyökereiről, kérdezzünk rá a pszichológia vallásos gyökereire: milyen a hittel kapcsolatos elképzelések vezéreltek pszichológusokat elméleteik kialakításában? Szokott-e időnként a pszichológia egyfajta vallásként működni? Nincs kétség afelől, hogy voltak olyan pszichológusok, akik a vallást a maguk világnézetével, az emberek és a társadalom pszichoanalitikus értelmezésével akarták helyettesíteni. Sok híres pszichológus és elmeorvos írt a vallásról. Örömteli az a tény, hogy miközben voltak, akik minden vallást babonának és negatívnak tartottak, addig mások úgy találták, hogy a vallás normális és értelmes része az embervoltnak. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy ahogyan sokféle vallás van, ugyanúgy sokféle lélektani megközelítés is. Miközben egyesek a teológiát a terápiával akarták helyettesíteni, addig mások úgy találták, hogy a teológiai igazságok a terápia mélyebb értelmét segítik elő. Nagy mennyiségű anyag áll rendelkezésre, mely a vallás és a pszichológia kapcsolatát tanulmányozza. Freud például sokat írt a vallásról. Nézetei a Totem és Tabu (1913), Egy illúzió jövője (1927) és Mordes, ember és a% egyistenhit (1938) című műveiben találhatók. Hozzáállása sztoikus és szkeptikus volt, minden vallást csak illúziónak tartott. Nem törekedett arra, hogy pszichológiáját a vallás pozitív alternatívájának tegye meg, ahogyan azt Jung és Adler tette.5 Miközben Freud nagymértékben analitikus-kritikus volt (az összeku- szálódott szálakat próbálta kibogozni), addig Jung inkább szintetikus- pozitív volt (egy gyógyító perspektívát igyekezett összeszőni). Jung kifejezetten vallási kérdésekről írt Válást^ Jób könyvére (1954) című művében. Megpróbálta rendszerbe foglalni a lelki vezetést és egy a lelki gyógyulásra 4 Lásd M. B. Hamilton, The sodology of religion (London: Roudedge, 1995), 120-121. Magyarul: Vallás, ember, társadalom (Megjelent a „Megújuló Világképek” sorozatban, AduPrint Kiadó és Nyomda Kft., 1998). 5 Lásd Paul C. Vitz, „Psychology as Religion”, 33. fej. in: Benner, i.m. 21
