Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Keresztyén politikai etika 1) Mivel Augustinus az Istennek való engedelmességet a bűnös engedetlenséggel hasonlítja össze, olyan két uralomról beszél, amelyek teljesen egymással szemben állnak. Amikor Luther a két uralomról beszél, két világot hasonlít össze — az Evangéliumot és a Törvényt —, mindegyiknek megvan a saját szerepe Isten tervében. Luther mindkettőről pozitívan beszél. Az Evangélium hatalma azért van, hogy hitet adjon; a világi felsőbbségnek pedig azért, hogy igazságot szolgáltasson ebben a bűnös világban. 2) A lutheri értelmezése annak a keresztyén elhívásunknak, hogy aktívan részt vegyünk a politikában, erőteljesebb mint Augustinusé. Luthernél a világi felsőbbség természete szerint nem egy bűnös-világi hatalom, sőt, része lehet Isten Igéjének az egész emberi életet megújító hatásában. Luther jól látta az egyház és a keresztyének elhívatását a mindennapi életben, ugyanakkor nem akarta, hogy az egyház mint szervezet uralja a keresztyén ember életét. Felismerte, hogy az egyháznak, a családnak, a munkának stb. megvan a maga felelőssége Isten felé, és nem lehet hierarchikus rendbe erőszakolni ezeket a szférákat. Mindegyik életszférának megvan a maga helye — coram Deo, az Isten színe előtt —, egymás mellett és nem egymás alatt helyezkednek el. Később látjuk majd, hogy Kuyper nevezte ezt az „életkör szuverenitásnak” (mindegyik életterületnek megvan a saját felelőssége Isten előtt). Luther bizonyos mértékben megreformálta a római katolikus „szubszidiaritás” eszmét, mely azt tanította, hogy az állam a mindent átfogó szféra, és azon belül helyezkednek el a társadalom egyéb szférái (egyház, család, munka stb.). Ez a felfogás a görög poliszokból ered és Aquinói Tamás is ezt képviselte. Olyan hierarchiához vezet azonban, melyben az egyéb életszférák alárendelt viszonyban állnak az állammal. Később még visszatérünk ehhez a témához.20 3) A harmadik különbség az, hogy Luther inkább felemelte szavát a tolerancia mellett, mint Augustinus. Luther szerint a vallási meggyőződések közötti különbségeket Isten Igéjének kardjával kell megvitatni, nem pedig az államéval. A Lukács 14:23-ra hivatkozva (rosszul) Augustinus azt mondta: kényszerítsétek be őket! Luther több alkalommal is felszólalt a különböző vallású emberekkel szemben alkalmazott politikai nyomás használata ellen, 1530 körül azonban jobbnak látta visszatérni ahhoz a stratégiához, hogy az állam segítse elő az igaz vallást. Ezzel ellentmondott korábbi kijelentéseinek, amelyekben állította, hogy csak Isten Igéjével lehet felvenni a harcot a hamis vallások ellen. 20 Ennek a témának történelmi kifejtését lásd Herman Dooyeweerd, Roots of Western Culture: Pagan, Secular, and Christian Options (Toronto: Wedge, 1979) c. művében. 49
